Kedves Phoeniixx!
Teljes mértékben igazad van, 2 mrd Ft-ra nem igazán lehet alapozni egy egyetem beindítását. Ez a pénz egy "rendes" egyetem esetében talán a könyvtár alapszíntű feltöltésére elégséges. (Meg talán a miniszter urak lelkiismeretének megnyugtatására: "mi, kérem, segítettünk", illetve bizonyos politikai célok elérésére, stb.)
Most, hogy valamivel többet lehet tudni arról, hogy mire is költenék pénzt az ottani vezetôk, egyre szkeptikusabb vagyok. Egy alacsony színvonalú képzést adó (milyen színvonal legyen megfelelô infrastruktúra nélkül ?) bizonytalan státusú (elismeri-e majd az állam az itt szerzett diplomákat ?) intézmény gründolása szerintem nem fog megoldani semmit.
Valóban, én korábban is felvetettem, hogy esetleg a nyugati magyarság is besegíthetne, de ezt inkább a határokon túli magyar fiatalok magyarországi ösztöndíjainak finanszírozásában való részvétel keretei között képzelném el.
Szerintem ilyen ösztöndíjakkal elô lehetne segíteni, hogy pl. a romániai egyetemeken tanuló magyar hallgatók száma növekedjen.
Az általános cél természetesen az, hogy a határokon túli magyarság ne veszítse el az értelmiségét. (Mint korábban már szó volt róla itt is, a Magyarországon megszerzett diploma nem megoldás, mivel a végzettek zöme itt marad, tehát az ilyen ösztöndíjak nem érik el a céljukat.)
A fentiek eléréséhez szerintem nem az a legfontosabb, hogy az jövô értelmisége valamiféle csak magyar tannyelvű egyetemen tanuljon, hanem az, hogy 1) legyen lehetôsége az anyanyelvén (is) tanulnia, bizonyos szakokon természetesen "is" nélkül, 2) jó képzést kapjon, és 3) az adott országban ismerjék el a diplomáját. Van még persze egy másik, igen fontos szempont is, nevezetesen az, hogy mindezek elérése érdekében (és elérése után is) érdemes legyen magyarnak lennie, és érdemes legyen a szülôföldjén maradnia.
Egy gyenge színvonalú, bizonytalan helyzetű erdélyi egyetem a 4 felsorolt szempont közül csak az 1. pontban említettnek felelhetne meg teljes mértékben.
Pl. egy olyan konstrukció, ami 1 év magyarországi felvételi elôkészítôt foglalna magában, és további 2-3 félév magyarországi részképzést a pl. romániában végzett egyetemi tanulmányok ideje alatt, abba beszámítva, vagy akár attól függetlenül, pl. évhalasztás keretében (természetesen mindez nagyvonalú ösztöndíjakkal, ingyenes kollégiumi, vagy családoknál történô elhelyezéssel megtámogatva) jelentôs mértékben hozzájárulna ahhoz, hogy az egyetemi tanulmányokat folytató magyar anyanyelvű fiatalok száma növekedjen, mivel: 1) Az elôkészítôn szerzett tudás birtokában jobb eséllyel nyerne felvételt. 2) Az elôkészítô ideje alatt kapott ösztöndíjból megtakaríthatna annyit, hogy tanulmányainak elsô éveit finanszírozni tudná. 3) A magyarországi részképzés során olyan ismeretekre tehetne szert, amire odahaza nem, és mindezt magyarul (ne felejtsük el, bizonyos területeken Magyarország nem áll rosszul, vagy pl. természettudományos és műszaki vonalon a magyar könyvtárak helyzete is tragikus, de a romániai vagy ukrajnai könyvtárak helyzete egyenesen katasztrofális). 4) A részképzés(ek) során kapott ösztöndíjból befejezhetné tanulmányait, stb. (tehát automatikusan megkapná az ottani diplomát).
Ezeket az ösztöndíjakat a magyar állam adhatná, pályázatok útján, az egyetlen egyéb feltétel a magyar nyelv magas szintű ismerete lenne.
Természetesen a pluszban képzett ösztöndíjasok után ugyanúgy járna a normatíva a magyar felsôoktatási intézményeknek, mint a magyar hallgatók után. Megfelelô összegű ösztöndíjak esetében nyilván sok jelentkezô lenne, de a pénzt mindenképpen a magyar (nyelven tudó) hallgatók kapnák meg. Egy ilyen konstrukcióból a természetesen a magyar felsôoktatás is profitálna. Évi 2 mrd Ft-ból mai árakon számolva kb. 1000-1100 hallgatót lehetne támogatni.
A nyugati magyarság is segíthetne, bár ha pl. a topicokat mindenféle Vajdasággal kapcsolatos felhívásokkal teletömô T.K. úr "jótanácsaira" gondolok, amiket a dologgal kapcsolatban feltett kérdésemre - egyelôre ingyen - adott, akkor sok jóra abból az irányból, sajnos, nem lehet számítani. Igazán jó megoldást nem könnyű találni. Sajnos.
Üdvözlettel,
K.