Ha nem fáznánk és/vagy nem volnánk szemérmesek, akkor (is) eltakarnák testünket a státuszszimbólumok; mármint azok a javak, melyek nem mindenkinek ada(tha)ttak meg (halleluja) – ami meg azért fontos: nehogy már pont úgy/olyannak nézzünk ki, mint mindenki más; máskülönben azt sem tudnánk (vélnénk érteni), hogy kik-és miért is vagyunk. A relatív rövid életünk, nagyjából ennek jegyében telik el. A halálunk után persze jön ugyanaz a semmi, ami az életünk előtt volt – de erre már nincs gondunk.:-)