Nem való közülük az anyja, nem figyeltél, az anyja, Sarah Sisko egy ember volt, csak a testébe költözött egy próféta. A lineáris idő fogalmát ettől még nem kell érteniük, sőt, pontosan az is azt mutatja, hogy nem a lineáris időben léteznek, ez egy paradoxon, az ő szempontjukból nem történt hamarabb Sisko szülése, minthogy elmagyarázta volna nekik a lineáris idő fogalmát, az ő szempontjukból minden esemény egyszerre létezik, minden esemény egyformán, egyszerre látható és érthető, nem kell okozat az eredményhez. Sisko csupán létezik, minden pillanatban, tehát olyan ez, mint az időutazás, Sisko létrehozását eleve megtették, eleve el van rendelve, hiszen látszik, hogy felnőtt, odakerült a féregjárathoz, stb, az egész élete, mivel létezik, ezért létre is kellett hogy jöjjön. De ehhez figyelni kell, hogy megértsd.

Q-val meg végképp nem értem mi a baj. Egy nagyon fejlett faj, aki olyan szinte fejlettebb a humanoidoknál, hogy azok nem is értik a technológiájukat, ahogy egy ókori ember sem a mai technikát. Arról nem is beszélve, hogy John de Lancie karizmatikus játéka az egyik legjobb dolog abban a sorozatban, ahogy leckéket ad az emberiségnek.

Az a legfurább, hogy Q gyakorlatilag a TNG alapja, az első és az utolsó részben is ott van, minden évadban feltűnik, nagy alakítója az eseményeknek, a legemlékezetesebb epizódokban gyakran ott van. A próféták pedig a DS9 estében pont ugyanezek, ott vannak az első és az utolsó epizódban, nagy alakítói végig a történetnek, stb.

Ha valaki utálja Q-t és a prófétákat, akkor hogyan szeretheti a TNG-t, DS9-t? (és hát Q a Voyagerben is ott van azért) Tehát valójában: hogy lehet szeretni így a Star Treket?