Tudod van az úgy, hogy az ember gyereke addig - addig ismételgeti ezeket a hülyeségeket, amíg már

önmaga is kezdi elhinni. Tudom, hogy van ennél is rosszabb forgatókönyv, de - miután a 2022. tavaszi

parlamenti választásokig még erős egy és negyed év van, emiatt én nem is reagálok az ilyen "katona-történetek"-re. Azért használtam ezt a speciális szakkifejezést, mert amikor valami baráti társaságban

valaki anno ilyesmivel hozakodott elő, akkor kétféle módon reagáltunk reá. Az egyik reakció úgy szolt,

hogy valamelyikünk azzal reagált, hogy  - "a katonatörténeteket akkor se hiszem el, ha történetesen

magam mesélem", a másik lezárás pedig úgy szólt, hogy amikor valaki éppen kétszázötvenezredszer

mesélte ugyanazt a méretes hazugságot, akkor egyszer - csak valaki vállon veregette, azzal, hogy -

"egész nyugodtan menj csak ki a klotyóra hugyozni, innen majd én folytatom éa befejezem, amire visszajössz". Ez rendszerint megtette a hatását. Megjegyezném, hogy még ahhoz a korosztályhoz

tartozunk, akiknek kerek két év, jobb esetben előfelvételivel 11 hónap előtte és legalább egy ízben

további négy hónap utána jutott osztályrészül. Így azután volt is miről legendákat költeni - mesélni.