A történelmi hűség kedvéért

Augusztus havának 5. napja, hajnal van, odakünt zuhog
Ma sem tudtam rendesen aludni, mert esett az eső egész nap. Kísérteties volt hallgatni a patkányokat ahogyan megpróbálnak küzdeni a falakban egyre terjedő esővízzel. Ilyenkor úgy vettem észre elönti a járataikat az ár és kénytelenek lemenekülni a pincékbe és a kastély alatt húzódó csatorna és katakomba rendszerbe. Délutánig forgolódtam a hatalmas ágyban, amikor is egy szolga kopogtatott a háló ajtaján.
- Lépj be ! - parancsoltam.
A kékes derengésű lúdvérc belépett az ajtón és síri hangon beszélni kezdett: - Mester ! A Halál közelg a Homály szurdokban.
- Rendben - mondtam - Készíttesd elő a fekete szalont és kísértsétek, akarom mondani kísérjétek be a Sötét Urat oda, majd szolgáljátok, ahogyan megilleti őt.
- Mester, igen Mester ! - sziszegte a lúdvérc majd szétfolyt a márványpadlón és lassan elszivárgott a repedésekben.
Milyen hatásvadász, gondoltam majd felöltöztem az alkalomhoz illően és lesétáltam a fekete szalonba. A Halál már várt, csontujjaival ütemesen dobolt az bőrszék ébenfa karján és mint rendesen fekete csuklyát viselt, kaszáját pedig illedelmesen az esenyőtartóba helyezte.
- Régi cimborám ! Ezer éve nem láttalak ! - léptem közel hozzá és ő is felkelt, hogy kezet nyújtson.
- ITT NEM VÁLTOZOTT SEMMI - mondta olyan hangon, mintha ódon lépcsőkon valaki koponyáka gurított volna lefelé a feneketlen mélységbe.
- NAGYON LAKÁLYOS - próbált udvariaskodni, de ez meglehetősen nehéz, ha az "ember" hangja olyan, mintha ezeréves kriptaajtók döndülnének valahol a mélyben.
- Mi járatban vagy erre? - kérdeztem.
A Halál az a fajta személyiség volt, aki rögtön a lényegre tér : - SAJNOS MA PROGRAMOM LESZ DÉL LIBANONBAN. TUDOD EGY KISEBB FELKELÉS, EMIATT NEM TUDOK ELMENNI EGY BIZONYOS HELYRE, AHOVÁ TE FOGSZ HELYETTEM ELMENNI. NEM NAGY ÜGY, VALAKIT LE KELL BESZÉLNED ARRÓL, HOGY VELEM RANDEVÚZZON. - dördültek mázsás szarkofágfedelek egy eltemetett piramis legmélyén.
Mindenesetre nyeltem egyet.
- MIELŐTT MEGKÉRDEZNÉD A LOVAK TUDJÁK HOVÁ KELL MENNI - omlottak be ázott sírgödrök.
A Halál nem is vesztegette tovább idejét, köpenye redőiből egy homokórát vett elő : - MOST MENNEM KELL SZERETEK PONTOS LENNI. AZTHISZEM JOBB HA NEM KÖSZÖNÜNK VISZLÁTTAL. - sziszegtek áspis viperák a kigyóveremben.
- Viszlát - mondtam zavartan majd lehuppantam a kanapéra, de a Halál addigra nem volt sehol - azaz valahol volt, de nem látótávolságon belül.
Felöltöttem éjszakai ruháimat és elindultam a hintó felé, hogy a Homály szurdokon keresztül az emberek világába repítsenek sötét hintóm lovai.
Egy elég szűkös fürdőszobában találtam magam, a falakat máló meszelés borította, örömmel vettem tudomásul, hogy itt-ott bizony penészes a fal.
Az öntöttvas kádba lassan csepegett a víz a rosszul elzárt falicsapból : csöpp csöpp csöpp csöpp csöpp... egészen elmerengtem ahogyan izzó szemeimet és borzas hajamat bámultam a megrepedt falitükörben. Nem is vettem észre a lányt aki hosszú fekete ruhában, mint valami fehérbőrű kísértet belibbent fürdőszobába és hangtalanul beleereszkedett a vízbe. Hosszasan figyeltem az árcát, beesett szemeit, vékony ajkait - alig lehet idősebb húsz földi évnél, gondoltam. Haja lágyan úszott a víz felszínén, arca lassan elmerült a víz alá és én egyre jobban kezdtem nem megérteni a Halált, hogy miért ilyen kegyetlen. Aztán arra gondoltam, hogy nem az ő hibája - csak a munkáját végzi, nem ő öli meg az embereket, hanem az emberek egymást. Vártam amíg a beszedett nyugtatók hatni kezdtek és a lány tüdeje lassan megtelt vízzel - éreztem amint lelke kilép a testéből, kilebeg a kádból és csodálkozva néz engem, ahogyan a mosógépen ülök.
- Te vagy a halál ? - kérdezte
- Nem, nem a Halál vagyok - válaszoltam - hanem a Te őrangyalod.
Hátranézett a kádban úszó testre : - Hiszen ott a testem, meghaltam. Nem?
- Nem - mondtam mosolyogva és megkértem, hogy lazítsa el magát.
- Valami problémád van. Igaz ? - kérdeztem.
- Tulajdonképpen, igen - bár fogalmam sincs, hogy mi az. - válaszolta a lány miközben letelepedett a szennyestartóra. - Valami nincs rendben a világgal, úgyhiszem.
- Ez a Ti világotok, Ti éltek benne és nektek kell szebbé és jobbá tenni. Ami itt van arról csak Ti tehettek és csak Ti változtathatjátok meg. Érzem amit érzel, tudom amit tudsz - és csak annyit szeretnék kérni Tőled, hogy változz meg. Azálltal nem lesz jobb semmi, ha véget vetsz az életednek, ám ha mégis megteszed kinyitsz egy apró kaput amin keresztül szivárogni fog a pusztulás a Ti világotokba. Ezt a pusztulást még nem vagytok képesek irányítani, úgyhogy térj jobb belátásra.
A lány szemébe apró könnycseppek szöktek, amik a fekete-fehér kockakövön gyémántokká változva gurultak a kád alá.
- Megpróbálom. - válaszolta és lassan elindult a kád felé, hogy visszatérjen oda ahova való.
A lány testéhez léptem, kiemeltem a kádból és a földre fektettem. Elhúztam felette a kezemet és sorra jelentek meg markomban a színes pirulák, mindenféle ismeretlen gyógyszerek amiket néhány perce beszedett. Lassan ébredezni kezdett, szemében boldogság és nyugalom csillogott.
- Most aludj. Sokat. - intettem és Ő gyógyító álomba merült. Felkaroltam a földről, rácsos vaságyához vittem és lefektettem.
Hazafelé sokat tűnődtem azon, hogy mit is kell valójában egy Ijesztgetős rémnek csinálnia és elhatároztam ha hazaérek részletesen, pontról pontra átolvasom a munkaköri leírásomat.