A történelmi hűség kedvéért

Augusztus havának 4. napja - hajnal, kastélyom dolgozószobája

Tegnap este kialvatlanul ébredtem, mert a szél olyan erősen fújt nappal, hogy nem tudtam tőle aludni. Hogy a morcosságnak elejét vegyem, lementem a pincébe rendetlenséget csinálni és megfegyelmezni a svábbogarakat, akik egyre többet lazsálnak. Utasítottam őket, hogy ezentúl ne csak a pincében és a tornyokban, hanem a vendégszobákban és a konyhákban is teljesítsenek járőrszolgálatot. Összehívtam a fia tornyokból a denevéreket is és előadást tartottam nekik arról, milyen az igazán gonosz lény és mik a napi teendői, mivel lelkes - akarom mondani lelketlen - hallgatóságnak bizonyultak, megjutalmaztam őket egy éjszaka szabadfoglalkozással.
Majd, hogy a kondícióm megfelelő legyen, körbelovagoltam a birtokot ellenőrizve annak elő, halott és élőhalott lényeit - sajnos mindent rendben lévőnek találtam így nem maradt más hátra mint az indulás. Itt jegyezném meg, hogy a kincstári tulajdonból a mai éjszaka igényeltem egy nyerget, mivel hátasom erősen - a szó szoros értelmében - megromlott fizikai állapota miatt egészen feltört.
Az indulás a szokásos módon zajlott le, azonban most a Kétségbeesés ingoványán keresztül kocsikáztam át az emberek világába - egy lakótelepre szólt a mai rendelés.
Egy spájzban, miszerint éléskamrában eszméltem a Kökörcsin utca 16 szám alatt. A nagyobbik szobából a szülők egyenletes légzését hallottam, éreztem szívük szinte egyszerre dobban - most azonban nem őhozzájuk jöttem. Behúzódtam az árnyakba és egy kis lámpalázzal vártam az első embert akit megijeszthetek. A gyermek fel is tűnt az előszobában, lopva bepillantott szülei szobájába majd a konyha és a spájz - miszerint éléskamra - felé iramodott. A legfurcsább az volt, hogy a karján lévő élettelen medvebábhoz beszélt: - Látod Füles? Csak ilyenkor tudok Neked enni adni, mert anyuék nem szeretik ha etetlek vagy beszélgetek Veled.
Meglepő dolog volt, mert ugyan én is beszéltem élettelen tárgyakhoz, csontváz szolgákhoz, svábbogarakhoz, ám azok mindig válaszoltak: - Mester, igen Mester. Természetesen Mester. Úgy lesz Mester. Viszont ez a mackó nem válaszolt a lánynak, mégis úgy tűnt megérti. Hogy szavamat ne felejtsem az apróság kimerészkedett a konyhába, majd a fülét a spájz ajtajára tapasztotta: - Rendben Füles, mehetünk!
Minden olyan gyorsan történt, hogy szinte nem is kaphattam észbe. Kiléptem az árnyakból (szemem parázslott, köpenyem lobogott, tekintetem még egy harcedzett múmiát is megrémisztett volna) és pusztító erejű rúgást kaptam a gyomromba, minekfolytán beestem a cseresznyebefőttek közé.
- Kamehame! - kiáltott a kislány.
Egyenlőre azon gondolkodtam, hogyan kell levegőt venni, majd álmot bocsátottam az ébredező szülőkre és egy picit lelassítottam az időnek az ő folyását.
- Én vagyok Shongoku lánya, Shongolány! - mondta, amikor fölém hajolt.
- Megütötted magad? - kérdezte - Nem akartam olyan nagyot rúgni.
Köpenyem bugyraiba kotorászva elővettem jegyzetfüzetemet: - Ki az a Shongoku? - kérdeztem, majd folytattam: - Nekem itt az áll, hogy: Virág, 9 éves, nőnemű, megijeszteni mert lopja a mazsolát az éléskamrából, úgyismint spájzból.
- Te vagy az Ijesztgetős rém? Egy Mómár? - válaszolt kérdésemre egy újabb kérdéssel.
- Igen, de most mondjuk Te megijedtél és nem fogod többet lopni a mazsolát. Rendben? - próbáltam fegyelmezni.
- De akkor Füles éhenhal! Egyébként is az Ijesztgetős rém nem is így néz ki.
Éreztem ahogyan kezdek átváltozni az ő képzelete szerint.
- Hosszúkás feje van. - mondta és fejem megnyúlt, mint egy kutyának.
- Nincs ilyen borzas haja, hanem teljesen kopasz. - hajam eltűnt és szemem izzása kialudt.
- Hatalmas fogai vannak, meg karmai és pikkelyes a bőre. - úgy is lett, aztán megfogta a kezemet és kisegített a befőttek közül: - Gyere Krokó bemutatlak a többieknek!
Az éjszaka hátralevő részében volt szerencsém megismerkedni Plüsivel a birkával, Zsófival a háromlábú tehénnel, és Borkóval aki állítólag egér volt, de eredetileg kutyának készítették. Rengeteget beszélgettünk, de mivel közeledett a hajnal sajnos el kellett búcsúznom újdonsült ismerőseimtől és Virág hosszas kérlelésére megígértem, hogy majd szerét ejtem egy újabb látogatásnak.
Miután hazaértem és belekezdtem volna a naplóba, írtam egy feljegyzést Balangónak az álommanónak:
Kedves Balangó! Ha kérhetném, picit finomítson a stílusán, és ha lehet a gyermekeket szép álmokkal lással el bőven, hogy tudjanak gonosz és jó között különbséget tenni.

A Szörny