Kedves Babe!

Én megelégedtem volna egy értelmes magyarázattal is, de ha Te tudsz szolgálni valami definíció-szerűséggel, az mégjobb.

Írod:
"... ha hiszed, ha nem a miért-re is tudom a választ"
El tudom hinni, de akkor miért titkolod?

Folytatod:
"És ha te nem tudsz felelni az önmagadnak feltett azonos kérdésre, akkor a művészet fogalmához se fogsz soha közelebb jutni."
Miből gondolod, hogy én nem tudok rá felelni? (Még Tolsztoljra sem kell hozzá támaszkodnom.)

Kérdezed:
"mi az a mondvacsinált művészet?"
Az, amire csak ráfogják, hogy művészet, de nem az.

Töprengsz:
"Ha csak a történelem döntheti el ki a művész, és művészetet csak az idő teremt, akkor napjainkban már nem is élnek művészek."
Én ilyesmit egyáltalán nem állítottam, ráadásul szerintem nem is igaz. Pontosabban, tulajdonképpen csak akkor igaz, hogy a történelem (vagyis az utókor) híven képes megítélni valaminek a művészi értékét, ha történetesen előre felé halad. Ha meg barbarizálódni kezd, akkor éppen hogy nem igaz, hogy "az idő művészetet teremt".

Érvelsz:
"... Mert nincsenek hivatott személyek, akik rámutatnak."
A művészetet emberek csinálják, akik egyúttal joggal hivatottnak is érezhetik magukat rá. Képesek felfedezni a művészit önmaguk és egyes más emberek produktumaiban is. Megítélésbeli problémát 2 dolog okoz:
1.) Ha valaki érzékenyen reagál is egy bizonyos művészi produkcióra, még egyáltalán nem biztos, hogy másban is képes fölfedezni azt.
2.) Vannak nagyon sokan, akiknek semmiféle művészi érzékük nincs, és pusztán üzletet szimatolva vizsgálják meg más embereknek a művészetekkel kapcsolatos viselkedését. Üzleti érzékük bezzeg van. Ezeknek amilyen nagy a befolyásuk, éppolyan kicsi a "művészetre rámutató képességük". Ezért aztán inkább manipulációhoz folyamodnak (pl. reklám).