Szia!

 

Nagyon nem értek veled egyet, de egyáltalán nem akarok vitázni.

Ezért  most csak magamról írok. Nem vagyok már fiatal én sem, de még mindig, remélem a síromig tanulok.

Csak azt ami érdekel, de azt a legnagyobb alázattal és akarással.

Tanulok elméletben, tanulok gyakorlatban, tanulok időstől, és fiataltól egyaránt.

Minél jobban beleásom magam a témába annál inkább látom mennyire hiányos a még tudásom.

Ez a szakma szinte már kihalófélbe van, addig kell tanulni amíg van kitől és miből.

Lehet, hogy rájönnék magamtól is a kovácsolás mikéntjére, de nekem már ehhez kevés a hátralévő időm.

Bieber Károly olyan maradandó kovácsműves alkotásokat készített és olyan szakkönyveket írt amit azóta sem tudtak felülmúlni.

Ezeket a könyveket azért érdemes , kell megvenni mert a bennük lévő érték csak úgy lesz maradandó ha nem zúzzák be őket.

Ha még élne fizetnék azért, hogy az inasa lehessek csak, hogy láthassam ahogyan alakítja a vasat.

Bár már őszül a halántékom mégis szívesen tanulok a nálam jóval fiatalabbaktól is, nem a kort nézem hanem a tudást, amiből jó lenne minél többet elsajátítani.

Én mindig megnézem a saját és mások kevésbé jól sikerült munkáit is, igyekszek tanulni a hibákból és legközelebb már hibátlanul elkészíteni azokat.

Sajnos vidéken többnyire mezőgazdasági kovácsok éltek, egy kettőhöz jártam is /felnőtt fejjel/ inasnak.

Az alapokat tőlük is meglehetett tanulni de egy bizonyos szintnél nem jutottam tovább, a magasabb szintű művészi munkát a Mesterek sem tanulták meg, mert nem volt rá szükségük. 

A művészi kovácsolás az jóval összetettebb.

Az egymást követő korok megváltozott stílusairól nem is beszélve, egy tanult jól képzett kovács be tudja határolni az elkészítés idejét adott alkotás stílusából.

Szóval van még mit tanulnom.  Ha már úgy érzem, hogy a kovácsolás témában mindent tudok akkor új hobbit keresek magamnak. De szerintem ez nem ebben az életemben lesz.

Bocs ha hosszú voltam.