Úgy gondolom, hogy jelképes dolog lehetett. Ha ugyanis a nagyfiúk belátták a (nem tudom milyen) bűnüket és elfogadták érte a 0 fájdalommal járó büntetést, akkor biztos, hogy nem kellett hozzá a tanárnő részéről indulat, hiszen a nevelési cél teljesült és az ügy ad acta kerülhetett. Talán mindent megmagyaráz, hogy iskolaszerte Cicamamának neveztük.