Tisztelt Borókai Úr!

Annakidején a távoli átkosban volt egy olyan eszement rendszer a TB-járulékokra, hogy jövedelemtől függött az elvonás mértéke, tehán nagyobb jövedelem, nagyobb százalék - nem csak az összeg feletti részre, hanem az egészre. Ez olyan abszurd dolgokhoz vezetett, hogy valaki kapott fizetésemelést vagy prémiumot, erre kevesebbet kapott kézhez. Szerencsére a SZJA-reformmal együtt ez is már a távoli múltba vész, egészen a legutóbbi időkig, amikoris bizonyos juttatásokat jövedelemhatárhoz kötöttek, és így újra előállt ez a kellemetlen helyzet. Az előző kormány a családi pótlékkal, a jelenlegi pedig az alkalmazotti adókedvezménnyel tett így. Ráadásul a kormány ígéretei ellenére az adórendszer nem lett egyszerűbb, inkább kuszább és kiszámíthatatlanabb (pl. befektetési adóhitel bonyolítása), így még igazán kalkulálni sem lehet hogy mikor lépi át az ember azt a bizonyos értékhatárt.

-Ön szerint mi indokolja az alkalmazotti adókedvezmény értékhatárhoz kötését? Szociális juttatás volna? Véleményem szerint azt kompenzálná, hogy az alkalmazottak nem írhatnak le annyit az adójukból, mint a vállalkozók. Például én tanár vagyok, és van egy csomó munkaeszközöm (pl. számítógép - nem kis pénz) amit az adózott jövedelmemből veszek meg, és amit leírhatnék a bevételeimből, ha vállalkozó volnék.
-Ön szerint az ilyen anomáliák hogyan hatnak az adófizetési morálra, a fekete és szürkegazdaság visszaszorítására?

Megjegyzem, engem ez a veszély, hogy egymillió Ft felett legyen az éves jövedelmem, nem fenyeget, a sajtóban olyannyira reklámozott "fókuszált pedagógus-béremelés" ellenére sem. Ugyanis valóban emelték az alapbéremet, de most szeptembertől megszűnik a minőségi bérpótlék (5400Ft), így csökken a fizetésem.