Kedves Big!

>>És mi van akkor, ha arról, amit mi/te szeretetnek nevezünk/nevezel kiderül a halálunk utáni mennyei ítélőszék előtt, hogy a lehető legkárosabb, legártalmasabb, leggonoszabb és leghaszontalanabb dolog a világon.<<

- Mutatok Neked valamit, kicsi borz!
/Mutatja/
- Vvvvvúúú... mi volt ez?
- Tudod Te, kicsi borz!

Szóval a lényeg. Amit szeretetnek nevezünk, annak igen gyakorta nem sok köze van a szerethez. A tudatlanságból fakadó vágyak és félelmek öltöznek szeretet-ruhába. Cselekedeteinket gyakorta vágyaink és félelmeink irányítják inkább, mint a szeretet.

Kicsit rosszul fogalmaztam, amikor azt írtam, a patás egyetlen parancsa, hogy szeressek, mert ez félreérthető. Az egyetlen parancs, amit kaptam, az, hogy törekedjek arra, hogy felülemelkedjek a látásomat elhomályosító vágyakon és félelmeken, váljak olyanná, hogy a szeretet (az egyetlen egészséges, éltető ember-erő) szabadon áramolhasson belőlem. (És a kis patás, még mielőtt elment volna, kis időre levette a vágyakat meg a félelmeket. Borzocska meg nézett egy jóóóó nagyot... :-)

>>És mi van akkor, ha arról, amit mi/te szeretetnek nevezünk/nevezel kiderül a halálunk utáni mennyei ítélőszék előtt, hogy a lehető legkárosabb, legártalmasabb, leggonoszabb és leghaszontalanabb dolog a világon.<<

Nem akarom megkerülni a választ.

Mindenről, amit hiszek vagy gondolok, bármikor kiderülhet, hogy hibás. Káros, ártalmas, gonosz, haszontalan is lehet. Nap mint nap kiderülnek ilyenek. Meghatározó alapelveket is el kellett már vetnem, melyekre korábban világnézetem épült. A "dolgok közös gyökre" azonban nem lehet hibás, legfeljebb nem közös, legfeljebb nem gyökere, legfeljebb nem a dolgoké. Keresgélek majd még egy kicsit. Vagy valami.

Járj békével

Borz