Próbálom mostanság megragadni azokat a pillanatokat, amikor húdejól érezem magamat a bőröndben. Tudjátok, mi a legjobb? Az Elevenség! Amikor azt veszem észre, hogy sok gesztikuláció és mimika árad belőlem tök természetes módon, és ezt nemcsak arc- és egyéb izmaimban érzékelem, hanem a körülöttem lévők reakcióiban is. Amikor azt érzem, hogy megéri szemétre hajítani a "mit fognak szólni hozzá" típusú aggodalmakat, mert ami cenzúrázatlanul tör elő belőlem, az bizony sokkal népszerűbb, mint bármely szalonképes maszk, és látnivaló, ahogy örömet okoz másoknak és gyönyörködteti őket. És ezért nincs is jobb annál, mint tényleg önmagamnak lenni. A fene se érti, miért nem tud ez default lenni, jajajajaj.