Tisztelt dr. Borókai Gábor államtitkár úr!

Az egyházakkal kapcsolatban:

Megalapozottnak tartom az Emberi Jogok Határok Nélkül (HRWF) nevű brüsszeli szervezet aggodalmát a magyarországi vallási és lelkiismereti szabadsággal kapcsolatban:

"Tény, hogy megfigyelhető valamiféle egységesedő európai joggyakorlat, ám ez a magyar törekvésekkel ellentétes irányú. Erre utal az Európa Tanács ez év június 21-én elfogadott határozata. Ez leszögezi, hogy a tagállamok tartózkodjanak minden, hitbeli meggyőződések közötti értékítéletre alapuló intézkedéstől. A jelenlegi magyar törekvések ezzel ellentétben állnak -- szögezi le a HRWF. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy az egyház fogalmát nem szabad kisajátítania azoknak az egyházi szervezeteknek, amelyek segítették a fennálló politikai hatalmat."

"Wily Fautre szerint "jó néhány európai ország évszázadokig összefonódva néhány privilegizált vallással, képtelen mérsékelni és leépíteni a vezetőik által történelmük során intézményesített diszkriminációt és egyenlőtlenségeket"."
(Világgazdaság, 1999.07.30.)
Teljes cikk: Mazsolázás a sajtóban

Már tavaly kezdett gyanússá válni a dolog:

"Elnézést, ha off topic a hozzászólás, de HJM megjegyzése kapcsán szertnélek benneteket emlékeztetni miniszterelnökünk kijelentésére, melyet a Pápánál tette látogatása után tett. "Magyarországon most nem az állam és az egyház szétválasztása az elsődleges, hanem e kettő együttműködése." Ez szerintem a Francia Polgári Forradalom eszméinek nyilt megcsúfolása. Mindezt egy magát polgárinak nevező kormány első emberétől!"
(ego [09-21-98 9:29 AM])

„Félálomban csendeskén autózom a dolgozóm fele, mikor is a rádió reggeli híreket mond, hogy asszongya: O.V. kijelentette, hogy nem az állam és az egyház szétválasztására törekednek (min ahogy az az Alkotmányban áll!!! - megjegyzés tőlem), hanem az együttműködési pontokat keresik.
Mi van?!"
(banya [09-21-98 9:09 AM])

Erre utal az is, hogy a költségvetésben a koalíciós többség a kormányprogramban megfogalamzott távlati céllal ellentétes lépést kényszerített ki:

"A kormány (…)Távlatilag azt tartja helyesnek, ha a hívek, személyi jövedelemadójuk meghatározott részének terhére, maguk gondoskodnak egyházuk fenntartásáról."
(A Magyar Köztársaság Kormányának programja)

Ezzel szemben az állami támogatás növekedett az átlagost jóval meghaladóan, több mit 50 százalékkal:

" Tavaly 12 milliárdot kaptak, idén már 19-et."
(168 óra, 1999. 6. szám)

Én magam a költségvetési törvényben több mint 25 milliárd forintos egyházi célu állami támogatást számoltam össze, ami jól láthatóan messze meghaladja a társadalmi szervezeteknek nyújtott állami támogatást. És ebben még nincsenek benne az olyan rejtett támogatások, mint amilyennek a kormány a Nemzeti Családpolitikai Koncepcióval kapcsolatban említett határozottan hitéleti célú jegyesoktatás állami támogatásának tervbevétele.

"...A jegyesoktatás a hitoktatás sajátos formája, amely a szentség méltó vételére akarja felkészíteni a fiatalokat..."
(Miért van szükség jegyesoktatásra?)

Ugyanakkor tettenérhető az egyébb egyházak diszkriminációja is. Csak a magyarországi legnagyobb önellátó egyház példáját említem. Miközben Semjén úr hangoztatja, hogy azt a törvényben is megfogalmazott szabályt, hogy

16. § (1) Az állam az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre.
( 1990. évi IV. törvény)

és arról mesél, hogy egyházi privilégium a saját gazdálkodásának ellenőrzése, valamint hogy az egyházak adományból származó bevételei adómentesek, a magyarországi legnagyobb önellátó egyháznál átfogó, több hetes adóellenőrzés folyik. A kormányközeli médiában kampány folyik a kisegyházakkal szemben, és a miniszterelnök úr is pejoratív értelemben említette a Parlamentben a Hit Gyülekezetét:

" Kedves Kuncze Gábor!Nem mindenki válogathatja a barátait az MSZMP KB-ából és a Hit Gyülekezetéből.Ennyit a barátokról!"
Dr. Orbán Viktor (Fidesz)

A kérdésem tehát az, hogy figyelembe veszi-e a kormány a brüsszelből érkezett, a példák tanúsága szerint megalapozott véleményt?

Egy másik probléma az egyházak tagjainak száma. A költségvetést alaposan megterheli az egyházi kárpótlások fedezete. Ma már tudni lehet, hogy a kárpótlások tárgyalásának idején hamis adatok álltak rendelkezésre az egyházak tagjainak számáról:

Religions: Roman Catholic 67.5%, Calvinist 20%, Lutheran 5%, atheist and other 7.5%
CIA World Factbook

Az egyházak tagjainak létszáma ma is tisztázatlan, de az 1 százalékos adó felajánlások is mutatják, hogy kb. tized akkora, mint amit figyelembevettek az egyházi ingatlan kárpótlás tárgyalásakor. Véleményem szerint egy egyház nem jogosult arra a korábbi vagyonra, amelyet a jelenlegi egyházon kívüliek ősei adtak az egyháznak, akár jóindulatból, de főleg ha kényszerből.

Önnek és a kormánynak mi a véleménye erről, különös tekintettel arra, hogy megtévesztő adatokon alapulatak a tárgyalások.

A következő probléma az egyházak tagjainak megszámlálása. Több szempontból aggályos, hogy ezt a népességszámlálással próbálja összekötni a kormány. Ez egyébként ellentmond a törvény előírásának is:

"3. § (2) Állami (hatósági) nyilvántartásba vallási és más meggyôzôdésre vonatkozó adatot felvenni nem szabad. A nyilvántartásban már szereplô ilyen adatról csak az érintett személy vagy - halála után - egyenesági rokona részére adható tájékoztatás."
(1990. évi IV. törvény)

Pedig a megoldás nagyon is kézenfekvő. Mint ismert, várható az 1990. évi IV. törvény módosítása. Amennyiben kötelezővé tennék az egyház tagjainak az egyházak általi nyilvántartásba vételét, és a tagsági viszonyt tagdíj befizetéséhez kötnék, akkor egyszerre teljesülne az, hogy hiteles adatokat tudunk meg a felekezeti létszámokról, az állam biztosan nem vesz nyilvántartásba vallási meggyőződésre vonatkozó adatokat, és a tagdíjbefizetés közelebb vinne a kormányprogramban megfogalmazott távlati célhoz.

A kérdésem:
Miért választotta a kormány a pontatlan, aggályos módját az felekezeti tagok számának meghatározásának? Gondolkozik-e a kormány az általam felvetett alternatívában is?

Tisztelettel,
mint fent