Szerintem alapvető funkcióváltás következett be a képzőművészetben, és amerre a kortárs művészet elkanyarodott, oda a nagyközönség nem akarta és nem nagyon tudta volna követni. A közösségi feladatok helyett elsősorban önmegvalósítássá előlépett művészet célja amúgy sem a sokakhoz, hanem úgymond az "értő kevesekhez" kíván szólni. Életből kiráncigált múzeum- galériaművészetté lett, a közös helyett a mindenáron eredetit és egyénit helyezve a központba.
Ezzel nem ítélem el ezt az alkotásmódot, csupán arról van szó, hogy nem könnyű szeretni ezeket a dolgokat, mint ahogy nem bűn nem szeretni sem őket. Van egy csomó szétszakadt egyéni kísérlet, lehet szemezgetni köztük, és ki-ki csipegesse ki közüle azt, ami kedvére való.