Jo, ne jaccunk. Gondoltam segitek abban, hogy magadtol ragyere. Nos, ha nem megy akkor leirom. (De nem egy mondatban.)
A tsdmi erintkezes soran nagyon ritkan mondjuk azt, amit valoban gondolunk. Ugyanis a verbalis kapcsolat nagyon felszines, a szokincs barmilyen gazdag, nem fejezi ki huen a mondanivalot, az erzelmi töltest. Fontos az is, hogy egy adott közössegben milyen hagyomanyai vannak bizonyos verbalis es nem verbalis megnyilatkozasoknak. A verbalitas mellett fontos - többek között - a hangsuly, mimika, hanglejtes, de pl a testtartas is, vagy bizonyos szolasok. Pl.: A franc egye meg. Azt hiszem senki sem gondolhatja hogy aki ezt mondja, arra gondol hogy a francia betegseg - szifilisz - egyen meg valamit.
Az ominozus mondat szavai önmagaban nem sertök, viszont gondolatmenete egyertelmüen egy olyan ivet jar be, ami a köznapi nyelvben pejorativ ertelmet nyer. Mivel O.V. a közszerepelt, ezert teljes joggal feltetelezhetjuk, hogy a "köz"-nek megfelelöen probalta kifejezni magat. Nyilvan jogilag ezert nem lehet elitelni, viszont az közember telejesen erzi ennek a szövegnek a kodolt uzenetet. Es igy sohajt fel :De nagy bunko ez a picike emberke.
Es harom ev mulva elmegy szavani.

Ora vege, kicsongettek. (:-)))