Jó nagyon a kérdés,
szerintem az oktatás felelős a dologért. Rajzórákon csak akadémikus stílusban lehet csendéleteket megörökíteni, ha valakinek valami egyéni látásmód-csírája van, az jobb esetben ügyetlen, rosszabb esetben deviáns. Nincs semmi kísérletezgetés (festés kézzel, testtel, akciók, festékek hajigálása a'la J.Pollock, vagdosás, stb, stb). A művészettörténet meg megáll a 20-as, 30-as években.
Vagy tévedek? (Rég jártam iskolába...)
Üdv