Nem akartam már többet írni, de muszáj. Az analógia az lett volna (és egyébként kiváló analógia, ha valakinek 8 osztályosnál kicsit magasabb biológia tudása van, esetleg képben van mondjuk az elmúlt 20-30 év orvosi felfedezéseivel, amelyek az emberrel szimbiózisban élő mikroorganizmusokat illetik, valamint a talajban élő mikroorganizmusok és növények közötti kapcsolat új felfedezéseivel), hogy mind a növények mind az emberek számára a velük szimbiózisban élő élőlények megkerülhetetlenül fontosak. Nélkülük nehezen tudnak létezni, illetve sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük az életben maradáshoz, sokkal kevésbé egészségesek.

Példa: ehetsz te akármennyi vastartalmú élelmiszert, ha rossz a bélflórád (a beleidben élő, nem emberi sejtek, amelyek veled együttműködnek), akkor nem fogja felszívni, és vashiányos leszel. Nézz utána, csuda dolgok vannak ma már az orvoslásban Magyarországon is, például székletátültetés pont emiatt. Sőt, egy csomó mentális (!) betegség gyógyításában is kezdik használni!

Növényeknél ugyanez a helyzet: öntheted bele a talajba a különböző anyagokat, ha nem jó a talajélet, a növények sokkal nehezebben veszik fel, és egészségtelenek lesznek, valamint vica versa, ha kevésnek is tűnik mondjuk a foszfor a talajban, de jó a talajélet, és jó a szimbiotikus kapcsolat a növények és a rajtuk kívülálló gombák és mikroorganizmusok között, akkor az is elég neki, és egészségesek lesznek.

Az emberi bélflórában élő több kilónyi mikroorganizmus pont ugyanolyan szimbiózisban él az emberrel, mint a növény a talajban lakó számtalan mikroorganizmussal. Lehet mondani, hogy ez mennyire szar analógia, de próbáltam úgy elmagyarázni, hogy érthető legyen. A lényeg az egymásrautaltság, a szimbiózis, az hogy nem másoktól független egyetlen élő szervezet sem, és ennek nagyon komoly kihatásai vannak