Hű, hát ez nagyon nehéz kérdés, nem is tudok rá röviden válaszolni és persze az alábbi csakis a magán véleményem, nem vagyok semmiféle politikai guru, valószínűbb hogy tévedek, mint hogy nem.

 

Alapvetőn azt gondolom, hogy az USA kétosztatú pártrendszere eleve nehézzé teszi a különböző, ha nem is mainstream, de azért sokakat érintő vélemények artikulációját.

Mivel a pártrendszer nagyjából kőbe vésettnek tűnik, ehhez még adódik a sokszor családok generációin átívelő párthűség, ha valaki a saját politikai nézeteit akarja képviselni, kénytelen valamelyik nagy pártba tagozódni és ezzel felvállalni az adott párt főbb irányvonalát, még ha nem is ért vele egyet.

Szóval szerintem ez a struktúra nem igazán alkalmas arra, hogy a változó demográfiai, környezeti, gazdasági kihívásokra megfelelő választ adjon és ennek megfelelően küzdenek is mindketten, mint malac a jégen.

 

De ha már, akkor szerintem inkább a DP jár közelebb a megoldáshoz.

Sajnos az a baj, hogy Trump jelszava a washingtoni mocsár lecsapolásáról valójában teljesen jogos is volt, csak ugye a korrupciót nem még nagyobb korrupcióval lehet visszaverni, a gerontokrácia ellen sem egy 70 fölötti ember tud hitelesen fellépni és hát mitől lenne egy közülünk egy milliárdos, aki mindenkinél többször ment tönkre.

Mindenesetre nem lesz könnyű a környezetvédelemmel, a polgári jogokkal, meg egyáltalán a baloldali eszmékkel betörni a DP-be sem, de azért Bernie már másodszor demonstrálta, hogy bizony van tábora és egyre nagyobb. És hát ott az úgy megy, hogy attól, hogy valaki kisebbségbe szorul, azért még be kell engedni belőle valamennyit, mert a szavazóira szükség van.

Az idő AOC és társainak dolgozik.

 

Ellenben a GOP belekövült valami olyanba, amiről azt hihettük, hogy a 60-as évekkel együtt tűnt el a süllyesztőbe.

Az ugye úgy van, hogy az USA-ban minden nagyobb.

Ott egy sima érdekvédelmi szervezet olyan anyagi forrásokkal rendelkezik, mint egy kisebb ország.

A pro-life-osok, a fegyvermániások egyszerűen mindenhol ott vannak. Reklámokkal árasztanak el mindent, külön TV csatornáik vannak, ahol nagymellű bikinis csajok promotálják a legújabb géppisztolyt.

Talán a több évtizedes konjunktúra hozta, hogy a GOP lényegi gazdasági témák nélkül maradt, talán kicsit bele lustultak a jólétbe és az űrt azonnal kitöltötte a Tea Party a maga kőkorszaki maradiságával, amivel az a legnagyobb baj, hogy nincs mögötte tartalom.

Mellékszál, de nekem a vallással, meg az egyházakkal mindig is komoly problémáim voltak, de az a fajta, a végletekig farizeus vallásosság, ami az USA-ban van mindennek a teteje.

 

Mondhatjuk, hogy végül is ez a folyamat termelte ki Trumpot, aki így valójában csak a tünet, de ezzel nem teljesen értek egyet.

Trump olyan, mint Asimovnál az Öszvér, egy előre nem megjósolható deformitás a rendszerben.

Ha nem egy teljesen kiszámíthatatlan ember kerül az elnöki székbe, akkor mindenki kapott volna valamit, amivel valameddig el lesz.

Kaptak volna a bankok, az olaj cégek, a pro-life-osok, de az egész megmaradt volna a szokott mederben.

 

Azt ugyebár tudjuk, hogy az USA-ban nem európai értelemben vett pártok működnek és hogy a kormányzó párt de facto vezetője a mindenkori elnök.

Érdekes tény, hogy soha egyetlen elnököt sem kísért olyan feltétlen lojalitás a szenátorok és képviselők részéről, mint Trumpot és ez a 4 éve alatt folyamatosan növekedett.

És ezek az emberek nem azért csináltak segget a szájukból, mert olthatatlan szerelmet tápláltak a narancs színű ember iránt, hanem mert Trump népszerűbb volt, mint bármelyikük és nem kockáztathatták, hogy rossz kedvében megvonja tőlük a támogatását és rájuk indítson valami qanon-ista futóbolondot, akit aztán képesek lettek volna meg is választani, ahogy arra volt is példa.

Ez kényelmes persze Trumpnak, de csak addig működik, amíg hatalmon van, mert elvi tartalma a rajongásnak nincsen.

Így aztán most nem érti, hogy választott tisztségviselők miért nem teszik tönkre az életüket, egzisztenciájukat csak azért, hogy ő egy elvesztett választást valahogy visszacsalhasson magának.

 

Azt is mondják, hogy Trump nem megy sehova, ő marad a GOP vezetője, ami képtelenség.

Egyfelől ő megbukott és kész.

Másfelől a faszi lusta, mint én.

Ez nem fog évekig tartó aprómunkába belemenni, hogy majd 4 év múlva megint jelölt lehessen, mert nem is érdekli ez az egész politika, alkalmatlan is a kompromisszumokra, ami ehhez elengedhetetlen, meg mellé még gyenge elméjű is.

 

Az emberarcú fasiszta nem teljesen lehetetlen eshetőség, nyilván lenne is jelentkező a posztra.

Viszont azt a fentiek tükrében kizártnak tartom, hogy a GOP a belátható jövőben még egyszer oda engedjen egy outsidert.

Amint a gondolat felmerül, azonnal kinyírják, mert egyszerűen nem vállalhatják a veszélyét annak, hogy több évtizedes politikai pályákat veszélyeztessen egy kívülről jött ismeretlen.

Az amerikai politika roppant érdekes, de egyáltalán nem szép valami.

Az úgy működik, ahogy pl. a Charlie Wilson háborújában (csak hogy legyen egy Sorkin vonatkozás is) látható, hogy teszek egy szívességet, mert megszavazom a mittudomén homokbányát és akkor te is jössz eggyel.

 

Ha az emberarcú fasiszta ebből a világból jön, akkor persze roppant károkat tud okozni, de nem lesz kiszámíthatatlan.

Nem fog diktátorokkal fraternizálni, pláne olyan hígagyúakkal, mint a Bolsonaro és társai.

Nem fog Orbán úrral röhincsélni, mert hosszú távon nem gazdasági érdek a zűrzavar.

 

De mindettől függetlenül azt hiszem, hogy a GOP nagy bajban van.

Az nem megy többé, hogy a fehér középosztály a szavazóbázis, mert az egyre szűkebb lesz.

És nem lehet örökké távol tartani a feketéket sem a szavazástól.

Meg vajon meddig lehet a kubaiakat még a kommunizmussal ijesztgetni?