Kedves pindiy,

Egyetértek azzal amit írsz. A paradigmaváltás valamennyire látszik is, de szerintem nem elégséges. A fejlett országok viszont nemcsak pénzügyileg fejlettek, hanem valamiféle fogyasztói etikai is kezd jelentkezni, ami azért visszahathat a nagy cégekre. Gondolok itt olyanra, hogy nem vesznek gyermekmunkával eloállított dolgokat stb. Ezek a dolgok gyorsan törvényszintre is juthatnak. Én magam inkább a fejlett országok közvéleményétol várom, hogy valamilyen formában gátat vessen a külföldön kalózkodó vállalatok étvágyának. Magam eloször jó húsz éve kezdtem el gondolkozni azon, hogy jé milyen érdekes, az amerikaiak képe a fejlodo világban ördögi, otthon meg aprólékosan ragaszkodnak a demokráciához. Nem kellett sok, hogy rájöjjek, a külföldön aktív nagyvállalatok soha sem a Függetlenségi nyilatkozat szerint müködtek. Volt már rá példa, hogy az USA törvényt hozott külföldi garázdálkodás ellen, példa erre a Lockheed-botrány (Te biztos emlékszel még arra az idore, hogy utána az USA vállalatok annyira nem tudtak vesztegetni, hogy kiszorultak sok közelkeleti piacról).

Korten könyvérol annyitt, hogy azok a Reagan korszak alatt kezdödö központosítási tendenciák, amikról ír, igen jól látszottak már a 80-as években, mikor as USA-ban dolgoztam. Azóta is elég gyakran járok arafelé. Ezzel együtt személy szerint nagyon meglepett, mikor Korten számokkal mutatta ki, hány területen és mekkora a centralizáció, milyen félelmetes a monopolhelyzet. Ezt is nevezhetjük paradigmaváltásnak, ne felejtsük el...

Üdv

szalonna