Az újságírók végzettségéhez (képzettségéhez). Tán Corporal fejezte ki a legjobban: tulajdonképpen semmihez sem értenek. Az újságírói képzettség igazából az, hogy el tudjál mondani valamit, különböző színekkel. (Mikor én tanultam, akkor az tipikus feladat volt, hogy most ennek-annak a szemszögéből láttasunk egy balesetet, mondjuk el két mondatban, fél oldalon, meg két oldalon.) Ez jó esetben fél-egy év érettségi után. (De helyesen írni már nemigen tudnak.)
Szaklapnál dolgoztam, és kollégáim 5%-a volt hozzám hasonlóan elsősorban szakember, másodsorban újságíró. Más lapoknál is ez a helyzet, ez a sajtótájékoztatókon elhangzó hülye (sztereotip) kérdéseken, majd a megjelent még nagyobb marhaságokon le tudtam szűrni.
Aki figyelemmel olvassa a lapokat, meg hallgatja a híreket, az nemhogy egymással, de a tényekkel ellentétes közléseket láthat. Olvassátok csak el mondjuk a Népszabi írásait Schumacher visszatéréséről. Három doboz Guinesst nyertem vele! Kollégám mondja, hogy no, a fiú indul Mogyoródon, írja az újság. Mondom öreg, a Sumi beteg ember, fáj a lába, bottal jár, nem indul. De, erősködik, a Népszabi egy német szakemberre hivatkozik. Elolvastam a cikket, a kamu iskolapéldája volt, javaslatomra fogadtunk. (Hát, nem voltam úriember, mert a cikk alapján biztos voltam...) Érdekes módon, a verseny előtti napon hasonló vehemenséggel bizonygatta a lap, hogy Sumi természetesen, mindenki által előreláthatóan nem indulhat, mert sebesülése súlyos.

Attila