Ez a feltételezés, de akár az is lehetett, hogy az otthonlevőt teljesen ellátták a közösség tagjai és az is, hogy az idősebb nőkkel maradtak otthon a gyerekek, amíg a nők a földeken dolgoztak. Vagy, hogy magukra kötve vitték a csecsemőiket kaját gyűjteni. Vagy hogy földön ásott gödörben tartották magukhoz közel, amíg szoptatós korú volt, mint a magyar parasztasszonyok. És az is lehet, hogy a törzsnek nem minden férfi volt vadászó tagja, és azok is vigyázhattak a gyerekre. Az idősek mindenképp. Olvastam egyszer egy hasonló feltételezést, hogy a nők azért élnek meg magasabb kort, mert az ő munkájuk idősebb korban is értékes lehet, tudnak vigyázni a nagyobb gyerekekre, főzhetnek stb., míg a férfiak "haszontalan" tagjai lesznek a közösségnek, lévén, hogy nem tudnak már vadászni. Megörülhettem volna ennek, és szajkózhatnám, hogy az öreg pasikra ugyan mi szükség van, de én ennél is arra gondoltam, hogy na, persze: kosarat fonni, agyagedényt készíteni, bőröket kikészíteni talán nem tudtak az öregemberek?

Elfogadom, amit mondasz, hogy az őskorban még az anyára volt kötve a gyerek, bár én úgy képzelem, mint a majmoknál: mire megtanult járni és kommunikálni a kismajom, jött a kistesója, és onnantól még az anyja védelme alatt, de önellátásra volt kényszerítve. De amióta nem jár el vadászni a férfi illetve az asszony is eljárt dolgozni, ott nincs ok rá, hogy a biológiailag determinált feladatokat (kihordás, megszülés, szoptatás) leszámítva ne a férfi nevelje a gyereket. Mint ahogy az egyedül maradó férfiak nagy része ezt kiválóan teljesíti is. Példának okáért, az én férjem első neje laktációs pszichózisban szenvedett minden gyerekkel. A férjem egyetem mellett háztól hozta a tejet, kenguruban a hátán volt a gyerek, cumisüvegből etette, ellátta a gyereket és mellette ápolta és pszichiáterhez hordta a nyugtatókkal lekómáztatott nejét és summa cum laude lett, csak annyit kért az egyetemtől, hogy ne kelljen bemennie az előadásokra. Ha nem orvostanhallgató lett volna, a felesége a mosolygón köt ki, és lehet, hogy onnan soha nem jön már ki, de ő kihízelegte a pszichiátertől, hogy ne vigyék be, ő ápolja majd otthon, és elhordja a pszichiáterhez meg ahova kell. Ugyanez a szülésbe belehaló nők esetén is így van, és azt is tudjuk, hogy a szülésbe még pár száz éve is belehaltak a nők, különösen ha túl fiatal vagy idősebb korban lettek várandósok. Persze, ilyenkor ott voltak a nagyszülők, az újraházasodás meg az árvaházak, amik segítségére voltak az özvegy apának.

Szerintem a civilizáció mai szintjén arról beszélni, hogy a nőnek kell lennie a gyerekkel, amikor a gyerekre és a családra is kismillióegy modern kihívás vár, nagyon maradi. És nem is igaz, csak duma. Tuti, hogy Endre bácsi és te is játszottál a gyerekekkel, beszélgettél velük, kikérdezted a leckét, ha mást nem a második gyereknél otthon voltál a nagyobbik gyerekkel, és nem estél kétségbe, ha pelenkát kellett cserélned. Esetleg annak ellenére, hogy a feleséged háztartásbeli, mégis kiporszívóztál vagy vállaltad az ebédfőzést. Nekem irtó fura, hogy azt mondjátok, hogy csak a nő tudja a gyereket ellátni. Ez olyan, mintha azt mondanátok, hogy alkalmatlanok vagytok valamire, amit egy általatok nem sokra tartott nemű személy kisujjból kiráz, és ami az önfenntartás mellett egy alapvetően bekódolt biológiai késztetés. Ha nekem fel kéne emelnem egy 50 kilós cementeszsákot, akkor rágyúrnék és felemelném, nem azt mondanám széttárt kezekkel, hogy "Hja, kérem, én erre alkalmatlan vagyok, mert nő vagyok". És mindamellett ápolónők tucatjai tanulják be a beteg ember mozgatását, megemelését és ehhez segédeszközök is vannak, tehát ha elesik a 150 kilós ápolt, akkor van rá "zsiráf", hogy felemelje, ahogy az autószerelő műhelyben is ott a zsiráf, hogy kiemelje a motort a gépjárműből. A technológia és a civilizáció olyan mértékben segít, hogy ma már tényleg bárkiből bármi lehet: akár egy férfiből is szerető, gondoskodó apa. ;P