Ha ő nem ment volna el vidékre dolgozni (katonazenész volt), akkor hamarabb szakítottunk volna, de így, hogy csak hétvégente találkoztunk, nem volt ideje kiütközni az ellentéteinknek, csak amikor összeköltöztünk. Amúgy én nem haragszom rá, ő haragszik rám és engem hibáztat, pedig ha józanul gondolkodna, el kéne fogadnia, hogy simán teljesen mást gondoltunk az életről, és nem lehet olyan embereknek gyereket vállalniuk közösen, akik azon is össze tudnak veszni, hogy ki mivel eszi a tejbegrízt. Milyen lett volna már csóri gyerekeinknek ilyen és ehhez hasonló piszlicsáré hülyeségeken veszekedő szülőkkel? És mivel én 21 évesen már gyereket akartam, nem maradhattam mellette, amikor abban holt biztos voltam, hogy azt a gyereket bárkitől akarom, csak tőle nem! :)