A vitának minden területen kéne legyen szerepe az emberi kapcsolatokban. Ha az asszony nyelvel, meg kell hallgatni és érvre érvvel válaszolni, nem ököllel. Mert lehet, hogy igaza van. 

Őszintén szólva nem tudom, hogy miért véded a férfi ököljogát, de nagyon-nagyon nem szimpatikus, mert a verekedés semmire nem válasz, és ha egy kocsmában egy férfit versz meg, akkor is bevisz a rendőr és annak is vannak jogi következményei, ha a sértett feljelent vagy komolyan megsérül. Az ütést ugyanis nem csak a házasságon belül nem tartjuk érvnek, hanem en bloc elítélendő cselekedett. És akkor is az, ha a nő üti meg a pasit. Ahol vernek, ott már nincs szerelem, max. a birtoklásvágy és a kényszer.

Ha "elszabadul a pofa", akkor lépj le, de ne üss! Mert ha sokszor elszabadul a pofa, akkor érdemes végiggondolni, hogy valami alapvető gebasz van azzal, amit vártok egymástól. Ha perel az asszony a valami miatt, de nem tudsz változtatni azon, amivel baja van, akkor keresni kell egy nőt, aki tolerálja. Például ha perel az asszony, mert azonnal akarja a konyhaszekrénye falra rögzítését, akkor az egy nap után indokolatlan, de egy hét után már nagyon is jogos, mert ő addig is naponta bosszankodott, hogy dobozokból kell kiásnia a megfelelő lábast a gázra.

Ezzel szemben egy olyan házasságban, ahol közösek a célok és kölcsönösen tiszteletben tartjátok egymást, a férfi nem könyörögtet magának, hogy elvégezze a ráeső részt, nem jár el kocsmázni, nem hagyja magára az asszonyt a háztartással és a gyerekekkel (kivéve, ha az asszony is ebben a családmodellben hisz és megfelel neki), meghallgatja a problémáit, és meghallgatja a jogos kritikákat is, amire nem veréssel válaszol. És akkor ugyanígy maga is elvárhatja, hogy megfelelő társa legyen az asszony, aki megfőzi a kedvencét, nem pöröl és este hozzábújik az ágyban.