Ez egyébként jó kép. Két dolog is eszembe jut róla. Az egyik a Tükör a tükörben Micheal Ende novellagyűjtemény, csak abban hálóba gyűjti a fiú mások dolgait, és ezért nem tud felrepülni a végén. Szóval néha ki is kell pakolni abból a hátizsákból, ne húzzon le.

A másik a Chihiro Szellemországban című meséje Miyazaki Hayaónak. Ebben a végén van egy halál analógia, egy vonat, ami "már csak oda jár". Az egyik állomáson leszállnak az öregember/öregasszony árnyak, akik a hőseinken kívül utaznak még a vonaton. Nincs arcuk, tényleg csak olyanok, mint egy árnyék, és a csomagtartóból leszedik a csomagjaikat. Ezen a részen mindig sírok, és arra gondolok, hogy remélem az én halottaim teher nélkül szálltak le arról a vonatról. Találtam róla egy jó képet: https://www.imdb.com/title/tt0245429/mediaviewer/rm126550784?context=default