Én okosat mondani azért nem tudok (csak okoskodni) mert idáig elégé mázlim volt párkapcsolati téren. Én 46 vagyok. Az életem első felét kalandoztam, szerencsére nagy merítés volt a könnyűvérű nőkből, a másik felét a feleségemmel töltöttem. Olyan 21-22 lehettem, mikor elkezdtem gondolkodni egy valóban komoly kapcsolaton. Ekkor 23 évesen ismertem meg a nejem, idáig jó választásnak tűnik:)

De az hazugság lenne, ha azt írnám, hogy nem kell "viselkedni" egy házasságban. Nagy ajándék az élettől egy normális(abb) társ, de ha minden klappol, akkor is bele kell tenni a munkát egy kapcsolatba. Mert a tündérmesék a filmvászonra valók. Az élet meg tele van egy csomó geci dologgal, amivel együtt kell szembenéznetek. És igen itt bármi is lehet. Akár egy nálad helyesebb faszi, akár a feleségednél nagyobb mellú nő. Egy betegség, a gyermeknevelés nehézségei, anyagi vagy  egészségügyi problémák, szülők elvesztése.

De ezeket meg kell tudni beszélni. Együtt kell nekifeszüli a problémának.

Szerintem nálatok ez nem így volt. Különben még most is együtt lennétek.

Ja, ezekben az is benne van, hogyha szemlesütve is, de oda kell néha állni a másik elé, és bevallani, ha pöcs voltál. Ne aggódj, ez nekem is tök szarul megy, inkább igyekszem "nem pöcs" lenni:D