Két részre osztanám... az egyik, ami még a loudness war előtti:

Music for the masses,

a többi pedig a loudness war alatt készült: Delta machine... az az igazság, hogy a SOTU -t egy kellően összetett, sok sávot, sok apró, esetleg csak többszöri hallgatás során felfedezhető, kibontakozó hangszerszólamot tartalmazó mű... biztosra veszem, hogy ennek a keverése (stúdiókörülmények között hallgatva, még a maszteringes elbaxcsizás előtti stádiumában) bokafosatós lenne.

A Delma...hm, ott szerintem nem csak a maszteringgel kúrták szét úgy az egészet, hogy olykor a dobhártyám a bántó magasaktól (pl. Goodbye -ban) kiég, de Flood keverése alapjáraton több kérdést is felvetett bennem. Nem egyszer éreztem úgy, hogy pont fordítva játszott a 'dinamikával'. Annál a résznél volt az egész sound visszafogottabb, kiheréltebb, ahol nagyobbat kellett volna szólnia.

A Spirit keverés szempontjából jobban sikerült... és szerintem a maszter analóg szalagra készült.