Ismerek egy 98 éves nénit aki hónapok óta végelgyengülésben képtelen meghalni! fekszik, csak néha nehezen kel fel, egyedül otthon vérja a véget, de nem jön el!kiugrana ha tudna, merne, teljesen leépül, érzékeli néha, fizikailag nincs fájdalma, elfáradt már, és csak vár. Nos ezt nem szeretném anno, de a balesetes haláltól rettegek! A gyermekeim és a szerelmem halála pedig gondolatban is fájdalmas, félelmetes ! Szerintem is magunk veszteségét siratjuk a siroknál, ez természetes szerintem. Magam halálát ugy szeretném, hogy felkészülten mehessek el, tudjam, a szeretteim nélkülem is elboldogulnak az élet utvesztőiben, és legyen időnk elbucsuzni.persze mindezt most gondolom igy, akkor mi lesz???? amit nem ismerünk az félelmet kelt szeintem, és megismerni meg nincs módunkban előtte.
hát ennyit akartam hozzászólni.