Kedves Originalqszi!
A történet úgy szól, hogy utasként ültem egy autóban, amikor a baleset történt. Az ütközés előtt egy töredék másodperccel - amikor már tudtam, hogy mi fog történni - világosan éreztem, hogy ezt nem lehet élve megúszni, tehát vége, kész, ennyi volt az életem. Szó szerint halálos nyugalom szállt meg, még a szemem sem csuktam be, még a gyomrom sem rándult görcsbe. Aztán mégis túléltem, nem fájt semmim és csak csodálkoztam, hogy ez miképp lehetséges. Gondolom az, hogy nem fájt semmim a sokktól lehetett, mert komolyan megsérültem. Szóval meggyőződhettem róla, hogy a halál nem olyan borzasztó. Ezzel az érzéssel évekig remekül elvoltam, de kb. 2 éve újra a régi kellemetlen érzésem van, ha arra gondolok, hogy egyszer meg kell halnom.