A gyermekek szavazati joga egyáltalán nem új!

Az USÁ-ban egy magyar származású harcol érte már évtizedek óta.

És természetesen NEM a gyerekek szavaznak, hanem az a szülő, aki neveli a gyermeket. Logikája éppen az, hogy olyan intézkedéseket lehessen támogatni, amelyek a gyermekvállalóknak kedveznek. Egy országnak - pl. az USÁ-nak - nem lehet az a célja, hogy állampolgárai elfogyjanak, s a működéséhez szükséges embereket olyan területről importálják, ahol jelentősen eltér a népek kultúrája, és civilizáltságuk - az ottani viszonyok miatt - is alacsonyabb.

 

Ugyanis szakemberekre is nagyon nagy szükség van, meg a magasan kvalifikált szakértőkre az élet számos - specializált - területén (pl. egészségügy, pénzügy, műszaki élet, stb.). Ezek csak a helyi lakosságból pótolhatók, mert a gyereknek pici korától az adott kultúrában, azt jól megismerve kell majd a felsőoktatásban helytállnia, és képzetté válnia (eltekintve szórványos kivételektől).

 

Az USA népessége is ugyanúgy fogyatkozóban van évtizedek óta, mint más - fejlett kultúrájú - területen. S mivel ez - a túlnépesedés nyomasztó hatása mellett - világjelenség, a szakemberhiányt már képtelenség kezelni importtal. A demográfiai krízist helyileg kell megoldani. A több gyerekes családok pontosan tudják mi az, amiért lehet több (akár 4-6) gyerekez vállalni, hogy a fogyást - és az abból következő súlyos gondokat - lassan felszámolni lehessen.

 

Tehát a gyerek - szülő által gyakorolt - szavazati joga nem egy jó ötlet, hanem egy régi, realizálható megoldástervezet. Ám itt is szelektálni kell - ma még nem ismert módokon - valahogy. Leginkább azok a családok számítsanak, ahol eleve több a gyerek, és ahol a nevelésük problémamentes.

 

Ha a krízist nem sikerül hatékonyan kezelni, akkor pokoli jövő vár ránk, már a közeljövőben is. Ma még csak azt tapasztaljuk, hogy rengeteg az öreg (a fogyás tönkreteszi a koreloszlást), és egyre inkább akadoznak, és pocsékká válnak a szolgáltatások. Ugyanez a túlnépesedetteknél is jelentkezik, mert a szakértők ott is tőlünk származnak (s az onnan idevándoroltak is a szülőföldjükön nagyon hiányoznak!). Ellátni az ide érkezetteket is kell, amely újabb teher. Az asszimilációjuk - a tapasztalatok szerint - sikertelen. Sokkal többet kell rájuk fordítani, mint amennyi hasznot hoznak. A helyi lakosság túlterhelődik, és már mostanra bezárult az ördögi kör. Gyermekvállalásra nincs energia, hamarosan a szakértőhiány katasztrofálissá válik.

 

Ha elkezdjük megoldani, már minimum két évtizedes késében vagyunk. A felsőbb hatalmak későn kaptak észbe (vagy ezt akarták?). A felnövekvő várományosokat még oktatni kellene utána. A gyerekvállalás, a nevelés, a tanulókorúak eltartása felértékelődik, az eddigi tendenciákkal ellentétben. Minden gyerekvállalást szabotáló élethelyzet problémássá válik a többség szemében (esetleg jól megadóztatják?). Ha nem így lesz, akkor vagy beköszönt a világvége, vagy kemény világdiktatúrára van szükség, amelyben az utóbbi 100 évben megszerzett emberi jogokat el kell majd törölni. Elgondolkodtató, ki melyiket választja.