VITAINDÍTÓ:

29. fejezet

- továbbra is Jób beszél

- "Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, amikor Isten őrzött engem! ... Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem." - most viszont nem tetszik az "igazság", hm? Mintha soha nem i slett volna, ez az "igazság", hm?

- "Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala." - milyen kis erőszakos ez a Jób!

- "Most pedig nevetnek rajtam, akik fiatalabbak nálam, akiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. ... Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem." - nem ironikus hogy most úgy bánnak Jóbbal, ahogy Jób bánt velük?

- "Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt." - mert hülye vagy, és nem árnyékba ültél.

- "És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból? / Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?" - HAHAHHAHAHAHA!

- "Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet; / A lapockájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!" - bla, bla, bla

- "Oh, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm."

- "Itt végződnek a Jób beszédei."