0101013 Creative Commons License 2020.10.16 0 0 28

VITAINDÍTÓ:

- Harmadik Barát Beszél

- "Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? ... Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is! ... A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened."

- "Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg? / Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál." - tipikus appeal to authority, pontosabban appeal to age logical fallacy.

- "Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? / Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik?" - bezzeg ha ffitól születik! Oké, ez viccvolt, de születhet olyantól aki kétnemű. Az meg nem nő, és simán szülhet a valóságban is. Szóval? Genderforradalom?

- "Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. / A félelem hangja cseng az ő füleiben" - én azt hittem Mr. Istentől félni kötelező... Akkor aki hisz Istenben az fél Istentől, tehát istentelen, azaz nem hisz Istenben?

 

Ennek sok értelme nem volt, de Jób válasza következik máris a 16. fejezettől.

 

- "Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!"

- "Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?"

- "Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. ... Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja. ... Orcám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt; / Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta."

- "Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, / Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát. / Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. / Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. / Még mindig csúfot űznek belőlem!"

- "Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket. / Aki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak."

- "Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök. ... Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz. / Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek. ... Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat."

 

17. fejezet vége.