Sajnos az a tapasztalatom, hogy a TVseknek munkakényszerük van, azaz nem merik fix pozícióban tartani az optikát. Tényleg jók voltak a totálok, de miért kellett mást is mutatni. Én pl. lehet, hogy 8 fix állású kamerát, viszonylag nagy szögben tettem volna és a keverő váltogatta volna a képeket, attól függően, hogy melyik lát érdekeset.

Kicsit off topic, de pl. én azt is utálom, ha egy koncert közvetítésében egy pozíciót max. 3 mp.-ig mutatnak. Hát ezt a f@szságot meg ki találta ki? És miért nem mernek ezen túllépni? Én pl. szívesen időznék a gitáros kezén egy-egy szólónál, vagy az arcán, vagy egy-egy totált beadni.

Vissza a tüzijátékra, hogyan lehetett az, hogy csak egy kamera volt vizes? Ha a többinél megoldható volt a víznélküliség, akkor annál az egynél miért nem? Vagy ha már vizes lett, akkor miért kellett rá adni a képet? Ment volna a maradék 7.

Szóval legjobbak a totálok voltak, a citadella vagy valamelyik híd sziluettjével.

A VISZONTLÁTÁSRA tényleg iszonyatosan primitív volt, kb. az 50-es éveket idézte (Előre elvtársak a cocialista úton!)