Illetve hogy visszabillenthető.

 

VITAINDÍTÓ:

- "Lőn pedig, hogy egy napon eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Sátán is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt.", szóval új talcsi/fejezet az ügyben

- "Monda pedig az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfélő, bűngyűlölő. Még erősen áll az ő feddhetetlenségében, noha ellene ingereltél, hogy ok nélkül rontsam meg őt." - szóval Mr. Isten elismeri hogy Mr. Sátán beugratta

- de Sátán még nem adta fel a minőségellenőrzést (ugyanis a héber szó jelentése): "És felele a Sátán az Úrnak, és monda: Bőrt bőrért; de mindent amije van, odaad az ember az életéért."

- válasz: Csinálj amit akarsz, csak meg ne öld ("Monda pedig az Úr a Sátánnak: Ímé kezedben van ő, csak életét kiméld."). - Isten szeret téged, lol.

- "És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig."

- "És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett." - erről eszembe jut Diogenész. Annak beszóltak, hogy a hordó még oké, de az ivócsésze már képmutatás! Diogenész eldobta a cserepét.

- Jób felesége: "Átkozd meg az Istent, és halj meg!" Jób mondta a feleségének: "Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival."

- Új szereplők érkeznek: "Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, amely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Cófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt."

 

2. fejezet vége.

 

3- fejezet:

- "Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. … Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?" - de fontos,h ogy nem Herr Gottot!

 

3. fejezet vége.