Kinek a pap, kinek... Aki már egynél többször járt Balatonakaliban, az talán árnyaltabban látja a képet. Régen jó hely volt, sőt nagyon jó. Aztán, ahogy beindult a balatoni kempingek innovatívnak hazudott haszonelvű értékesítése, Akalit is utolérte a sorsa. Lezárták a kemping nagyobb, zöldebb, nyugisabb részét. Egy torzó van a helyén. Befejezetlen építkezések sora, és a lepusztult partszakasz. A kemping vezetősége áthordatta a bérlakókocsik tömegét a megmaradt területre, így létrehozva valami egészen elképesztő káoszt. A gyors pénz utáni vágy háttérbe szorította a józan észt. Dupla tömeg, szerény infrastruktúra, mert a vezetőség sem tudta, hogy mit hoz a jövő.

Becsületükre legyen mondva idei évre valamelyest konszolidálták a helyzetet. A csodaszámba menő büfésnőtől megszabadult az emberiség kempingezni szerető része, viszont az új ember nem ismeri a fröccs lényegét, ami Dörgicse, Csopak, Füred vonzáskörzetében elég gáz.

Szóval volt jobb. Sokkal jobb. A változatlanul ott nyaralók, rajongóból lettek rögeszmésekké. (szerintem)

De, hogy ne lenne élet arrafelé, vagy ne lehetne mit csinálni a Balaton felvidéken, azzal nem értek egyet. 

Kicsit elsirattam a Balatont és a kempingezést, de aki nem ma kezdte, az úgyis megérti.