Augusztus havának 17.napja, napfogyatkozás óta az első kedd

Ma a lovagteremben vagyok kénytelen a naplómat írni, mivel irodám beázott a hosszú esőzésektől. A napfogyatkozás miatt ideát 66 évig teljes sötétség fog uralkodni és kiteljesedik a gonosz, ami talán az emberek világában furcsaságnak számítana - azonban itt megszokott dolog, mint odaát az esős évszak. Felnézek a naplóból és intek a zenészeknek, hogy menjenek - holnapig alhatnak, nincsen szükségem rájuk. Apró szolga jelenik meg egy üveg nyolcszáz éves borral és csontkupámba tölt belőle, majd visszatipeg a konyha felé. Kitöntök néhány cseppet az olaj-szerű folyadékból a tenyeremre és hosszan figyelem hogyan változnak rubinokká és mesélik el másodpercek alatt az elmúlt évszázadok történetét. A tegnapi éjszaka jut eszembe és érintetlenül tolom el magamtól azt az italt, aminek csepjei olyan drágák mint a legdrágább ékkő.
Hintómmal macskaköves úton álltam meg egy pislákoló gázlámpa alatt, mellettem kopott bérház, rántás és ázott föld szaggával. Lassan kifakultam a térből és felkerültem a ház második emeletére egy idősödő férfi konyhájába. A gáztűzhelyen aluminium lábasban állott káposztás tészta volt, az asztalon poharak, a koszos hűtő mellett pedig egy műanyag kannában fehérbor. A férfi hortyogását a konyha melletti szobából hallottam - a földön ült, kezében olcsó vodkásüveg, szájában végigégett cigaretta, nyála a padlóra csöpögött. A falon lévő esküvői képre néztem, egy nem túl szép nőt és egy fiatal férfit ábrázolt, éreztem a nő már régen halott.
- Mesélj ! - parancsoltam rá a képre.
- Húsz éve kezdődött - mondta a kép - a szokványos történet. Két középszerű ember romantikája - házasság, gyermek, aztán egy törés. Az asszony meghalt rákban, a gyermek elköltözött és most magányosan él. A férfi, amint látod alkoholista.
- Halgass ! - mondtam, majd a férfihez fordultam - Ébredj !
A férfi zavartan kinyitotta a szemét, majd letörölte a nyálat a szájáról.
- Mi a franc ? - nézett körül.
Nem szoltam semmit, csak tettem egy mozdulatot, mire ő belekerült a kezében tartott üvegbe.
- Eressz ki ! Mit tettél velem ? Azonnal engedj ki ! - kiabált, miközben két kézzel ütötte az üveg oldalát.
- Nem jöhetsz ki, hiszen rab vagy. Az alkohol rabja. - vigyorogtam rá az üvegen keresztül - Figyelj csak, kezdődik a móka.
Lassan, cseppenként kezdtem feltölteni az üveget a hűtő melletti borral és közben néztem a férfi elkeseredett kínlódását. Úgy festett mint valami hatalmas lódarázs egy üveg cukros vízben, aztán hírtelen megállt az idő.
Köpenyes alak bontakozott ki mellettem a tér szövevényéből, kezéhez hatalmas könyv volt odaláncolva.
- Mit csinálsz Szörny ?? - kérdezte a Sors - Ez nem a Te dolgod. Nincs jogodban megváltoztatni azt, ami ebbe a KÖNYVbe meg van írva. Ha végrehajtod rajta amit elkezdtél, akkor ez az ember többé nem tud ránézni az alkoholra.
- Sajnálom Sors. Ez a dolgom. - kissé összeráztam az üveget - Ez az ember fél. Nekem fontos a félelem..
- Ne tedd ezt Szörny !
- Sajnálom Sors. Meg kell tennem. - odaléptem a könyvhöz és néhány szót átírtam benne - Senki nem fogja észrevenni, most pedig menj !
A Sors megrázta fejét és apró pontá zsugordott az éjszakában. Befejeztem az üveg feltöltését, majd tartalmát az apró emberrel együtt az ágyra öntöttem.
- Légy jó és ha reggel felébredsz, meglátod más lesz a világ. Jobb vagy micsoda.