Ha szabad így ujjoncként beleszövegelni, hát itt egy saját...

Verset írni olyan
mint rácsok mögé zárva
vizsgálni
Önmagam

Lelkemet
papírra vetem
elmondva ezzel elméletem
- tudatlanul is -
arról, mi az, mi belül
a legnagyobb
áldozatba kerül

Elolvasom, megértem
vagy másképp, mint reméltem
de betűkben láncra verve
szemlélem lelkem
S boldogan
az illúziókban élve,
kéjes kárörömmel
felmérve
azt hiszem,
hogy vége van,

hogy kitéptem örökre,
hogy most már mindig láncra kötve…
kívülállóként megoldottam
azt, mi
- amíg belülről vívódtam -
hasztalan
a napjaimat tette tönkre.

Most illúziók közt élek.
Hisz ha akarom
a rács elé lépek,
megvizsgálom elzárt önmagam
S ha kedvem úgy tartja
majd legyintek,
és hátat fordítva
magamnak búcsut intek,
és elhiszem,
hogy a zár
örökre zárva van