Azt nem szereti, ha sokat főzök, mert akkor nem vele foglalkozom. Ezért aztán mindenre, amit főzni akarok, és nem kifejezetten a gyerek kérte, közli, hogy azt "senki se szereti", legyen inkább hús, és vesz egy fél disznót, amit megsüt egyben, én meg csinálhatok hozzá valami köretet, lehetőleg olyat, hogy ne legyek útban, miközben a szent cupák sül. Utána dicsérni kell, ha le is kapott, mert lelkibeteg, ha nem esszük meg az egészet (nem véletlen vagyok dagadt, ő egy tányérba simán bele tud szedni háromtányérnyi adagot, kivéve a levesből.

És ha én főzök, akkor végig ott áll lesben és elmosogatja még a fakanalat is, ha nem figyelek. Utána közli velem, hogy mennyit mosogatott miattam. Majd megesz mindenből 10 tányérral (a múltkor 20 palacsintát tolt be egy ültő helyében). Kis szünettel jön a következő napirendi pont: megmérgeztél, miért nem szóltál, hogy ne egyek ennyit. ;P De ma továbbképzésen volt, és ott zabált be. Azért nem akadályozta meg ez abban, hogy ne egyen meg még pár fasírtot meg egy nagy levesestányérnyi madártejet.