Attól tartok, nem értettél meg rendesen.
Az analógia arról szólt, amit Vissai a "szakácskönyv-fazék" példával illusztrált. Mind a csapdát, mind a kutyát, mind a embergyereket(!) előzőleg vki "beprogramozza", azaz felállítja/tanítja - azaz későbbi viselkedése nagyban függ az "alkotójától". Ha egy gyereket "jézusként" nevelsz, elég valószínűtlen, hogy (akaratlagos) tömeggyilkos lesz belőle. Ugyanez igaz egy MI-re is.
A gond az, hogy általában az egész világ (a környezet) a "fazék", így sok olyan is belekerülhet a levesbe, amire az alkotó nem számított. Ugyanúgy, ahogy egy otthagyott mechnikus csapdát is elállíthat bárki.

"Egyébként borzasztóan érdekelne, hogy hogyan programozol egy gépet olyan folyamatokra, amiket senki nem ért teljesen tisztán.... :)"

Mármint mire gondolsz?
Csak nem az érzelmeket akarod itt misztifikálni? Merthogy azért előfordulnak bácsik, akik konyítanak ehhez vmicskét... :)
Másrészt pedig, egy igazi MI-t esetén már helyesebb a "tanítás" ige használata a "pogramozásnál"...

Ismétlem, szerintem pont hogy az "érzelemmentes gondolkodó gép" (rém)képe az, amit a buta másodosztályú sci-fiknek köszönhetünk...
Szóval Asimov tudott valamit, de azért az ajtóban előre kell engednie Lemet... :)

Másik hozzászólásodra:
Na, látszik a sok halivudi antiutópikus sci-fi hatása... :)
Egy gondolkodó gép (MI) pont csak annyira veszélyes/veszélytelen, mint egy gondolkodó ember.