Kétszer lehetett talpalni, ha a pót zh. sem sikerült, az volt a lánctalpas. És a félév végén max. két lánctalpast lehetett gyak i.v. keretében pótolni, annál több már helyből félév ismétlést jelentett. Mivel egy jobb félévben volt vagy hat mechanika zh, szóval csengett a kasszagép rendesen, néha az ember úgy érezte, adhatnának már nagybani árengedményt okmánybélyegre, vagy később a csekkekre. A legszebb az volt, hogy a pót zh-ket mindig szombaton tartották, elkerülendő a különböző tárgyakkal való ütközést, vagy a terem problémákat. Ennek az volt a hátránya, hogy a szülők előtt nem lehetett titokban tartani, ha elhasaltál. Volt, aki úgy kerülte el az otthoni kínos magyarázkodást, hogy még elsőben közölte, hogy jelentkezett egy műegyetemi filmklubra, amit szombat délelőttönként tartanak. Így gond nélkül tudott távozni otthonról.

(Azért a kedvenc a Geotechnológia I. - Talajmechanika nevű tárgyunk volt. Másodév második félévében volt, sima, egy féléves tárgy. Ugyanakkor vizsgáztunk, amikor a négy féléves matek és a háromféléves mechanika szigorlatot is le kellett tenni. Na, ebből az egy tárgyból több UV jegyet adtak ki, mint a két szigorlatra együtt. Én konkrétan szeptember elején mentem át a dékánin egy mázlis hármassal, és akik még maradtak egy plusz körre, azok veregették a vállamat. Ez volt az a tárgy, amiből október elején, különös kivételként még egy pót-rektorit is engedélyeztek, pedig nekünk, szerkezeteseknek ez súlyosan határterület volt.)