Talán nem árt megmagyarázni a mechanika pót zh sztorit, azaz hogy miért volt olyan tömeges az újraírás.

Régen még ki lehetett írni a dolgozatok eredményét a tanszéki hirdetőtáblára. Ott az egyes dolgozat sikertelen megismétlése után egy kis vonalat húztak az egyes szám alá, ezt hívták "talpas" egyesnek. Volt akinek több ilyen megtalpalás sikerült. Minden dolgozatot addig kellett újra írni (nem emlékszem, hány lehetőség volt), amíg nem lett jobb az eredménye, különben meg is bukott az illető. Tehát hiába volt sokkal jobb a többi dolgozata, egy sem lehetett elégtelen.

Ismertem egy hallgatót, aki egy vezető gimnáziumban végig kitűnő volt, de itt nem sikerült egy dolgozaton túljutnia és ezért elment a kedve az egésztől, ki is esett a Műegyetemről. Elment az apja szakmáját követve a jogra, majd államtitkár lett az igazságügyi minisztériumban. Statikusként nem jutott volna ilyen magas tisztségbe, tehát egy sokszorosan megtalpalt egyesnek köszönhette a karrierjét...