Na, történetesen én is foglalkoztam vmelyest az MI-vel még a főiskolán (de sajnos nem lett egy frankenstein-tudós belőlem :), és amúgy is kimondottan érdekel a téma.

Egyébként ez egy nagyon elterjedt tévhit, hogy egy MI-nek nem lehetnek érzelmei. Egy "igazi" intelligenciának természetes része azok a tudati (és biológiai) folyamatok, amiket érzelmekként élünk meg. Fordítva egyet a dolgon, szvsz egy olyan MI, amire nem foghatjuk rá, hogy "érzelmei" is befolyásolják "tudatát", nem is tekinthető intelligensnek.

Mellesleg Lem bácsi nagyon okosakat írogatott erről a témáról (is).
Ismerős valakinek az ún. Cogito-paradoxon?... :-) Iszonyú találó.

Szerintem a kőbaltás hasonlat teljesen korrekt (az adott szempontból).
Hogy miért mondom ezt? Vigyük tovább a példát:
szerinted egy felállított (mechanikus) csapda az embertől függetlenül "használódik fel"?...
És egy megírt program?...
Egy harcra betanított kutya?...
Egy... ember?.........

Szóval én maradnék a "minden találmány felhasználható jól és rosszul is" közhelynél... és akkor még csak el sem gondolkodtunk, hogy melyik is a rossz... :))