Az idős emberek lakásai tele vannak szarokkal. Amik kétségtelenül nekik kedves emlék, viszont, ha megjelenik az Alzheimer, azzal együtt jár az emlékezetvesztés, illetve a "pakolás". Az idézőjelbe tett ügy azzal jár, hogy megfogják azt a valamit (valamiket) nem tudják mire vélni sem a funkciójukat, sem azt, hogy egyáltalán hogy került az hozzájuk, és ide-oda pakolgatják. Ezért fordulhat elő pl. melltartó a cukortartóban, stb. A felhalmozott tárgyak között nem igazodnak ki, elveszettnek érzik magukat, ugyanakkor meg is ijednek, ha jön vki (gondozó/családtag) és rendet akar vágni a kupiban, mert akkor attól érzik elveszettnek magukat. Az ügy nem könnyű. Mindenesetre egy ilyen állapotban az a jobbik választás a két rossz közül, ha az idős ember környezetét kevés tárgy alkotja, az jól átlátható. A falon lehetnek emlékképek, sok-sok fiókos szekrényben rendszerezett holmik, de a lehető legkevesebbre kell redukálni  a pakolófelületeket. A konyhát biztonságossá kell tenni, lehetőleg fel kell hagyni a főzéssel, egy-két kedvenc étel elkészítéséhez használatos eszközöket meg kell hagyni, a többi felhalmozott csetreszt be kell dobozolni, és feltenni a padlásra. A fürdőt szintén akadálymentesíteni, csúszásmentesíteni kell. A ruhákból évszak szerint 3-4 váltást, + az alkalmi öltözeteket meg kell hagyni, a többi ---> zsákba. Azért, mert olyan "pakolást" le tud vágni, hogy maga fulladhat bele a káoszba... 

Nem jó átültetni, de szerencsés, ha a "csemete" a közelben van, mert ilyenkor már bármi megtörténhet, és akkor tud ugrani az ifjúság.