Örülök ennek a topiknak, már a harcművészetek topikba is írtam hasonló jelleggel.
Szerintem lehet törekedni arra, hogy megcsípjük a szellemi részét is a dolognak, de azt hiszem, nem szabad áltatnunk magunkat. Jómagam is sok mindent kipróbáltam, és rá kellett jönnöm, hogy egész egyszerűen el kell fogadni bizonyos külső és belső korlátokat, hogy ne csapjuk be magunkat. Nagyon könnyű ugyanis becsuszanni egyfajta önáltató miszticismusba, pont amiatt, mert jelenleg nagy sivatag van mentális téren.
Én azt gondolom, hogy teljes mélységükben csak az adott kultúra adott helyén és idején működnek ezek a dolgok (pl. a bushido). Persze rengeteget lehet tanulni tőlük, de a mi kezünkben (Európa) nagyon sok minden mássá válik. A zen pl. tipikusan kolostori vallás, persze lehet otthon is gyakorolni a zazent, a mindennapi élet zenjét stb., de ez inkább mentálhigiéné; annak persze nagyon jó. Suzuki is figyelmeztet, hogy sok aspektusa miatt a 60-as évektől nagyon divatos lett a zen nyugaton, de inkább csak intellektuális attrakcióként, (mivel így tudjuk megközelíteni). Ne felejtsük el, hogy nálunk hiányzik a teljes ideológiai háttér, amire ezek a filozófiák alapulnak, könyvekből pedig tényleg csak a dolgok héjait ismerhetjük meg (persze ez sem elhanyagolandó). Az igazi hangsúly, mint azt keleten is tartják a jó mesteren van! Semmi nem pótolhatja a testi-lelki tapasztalatok és technikák folyamatos személyes átadását és a tanulás, fejlődés kontrolálását. Erre volt jó a kolostor. Hol vannak ma és itt ilyen feltételek?
Még egy példa: telejsen megváltozott a harcművészetek funkciója is. A bushidó esetében a harcosnak nem csupán lelki táplálék, de munkaeszköz is volt az átélt misztikus tapasztalat. Az a szamuráj győzött, aki egyrészt minél tudattalanabbá, reflexszerűbbé tudta tenni technikáját, másrészt, aki kevésébé félt a haláltól, ergo kevésébé reszketett a keze. Paradox módon minél kevésbé félt a haláltól, annál inkább életben maradt. Többek között így is szelektálódtak ki a jó mesterek. Mindezekre ma hálaisten nincs szükség.
Én azt gondolom, meg kell elégedni azzal, amit el tudunk érni, és a határokat felismerve igyekezni kell azt tökéletesíteni, ami ebbe belefér, (pl. jó mestert keresni, koncentráltan, kitartóan edzeni, olvasgatni stb.). Én ebben hiszek.