Nárcisza,

Mónika,

és a

vénasszony,

Leontina,

több zsák

szajrézott holmi

társaságában,

szálltak fel a trolira,

vasárnap délben,

azt hiszem

a

CFR palóta

megállóban.

Igen.

 

Maszkban.

 

Különösen tetszettek a maszkok,

a maszkjaik,

megirigyeltem,

de- a két vagy három megálló távolságon,

amit együtt utaztunk, nem tudtam kideríteni,

honnan vették,

szerezték,

koldulták,

csaklizták,

vagy sikkasztották.

Azt a típusú maszkot.

 

És elővettem Mónikát, hogy

miért hazudott, hogy

mennyi pénzt adtam neki,

egy ötöst adtam,

Nárciszának, ahogy elmondtam,

Nárciszának azt mondtam,

ötvenest adtam Mónikának.

Öt lejt adtam,

de nem akarja beismerni, hogy

ötvenet adtam, és

elővettem a trolin.

 

Azt mondta,

hazug vagyok.

Mónika.

 

Nárcisza csak állt, és bámult,

a vénasszony kért pénzt,

aztán szemrehányóan mondta,

nem adsz, mi..

 

Nem adtam.

 

Leszálltak a generális megállóban,

nem adsz, mi,

nem szállsz le,

nem, még megyek egyet,

az IRÁ- ig megyek,

a Gödörbe,

gyere velem,

ott van elásva a pénzem,

gyertek velem,

ott adok, ha jössztök.

 

Nárcisza jöjjön velem,

még egy megállót,

a Gödörig.

 

Leszálltak.