Még szerencse, hogy vettem a fáradságot és visszaolvastam kicsit: nincs itt édesanyám, a paradicsom meg vészesen fölhalmozódott:-(

Nóra jobban emlékezett, mint én, hogy a lékészítö géppel már tavaly se boldogultam, de azért mégiscsak megint megpróbáltam. Persze nem mentem semmire. Aztán derengeni kezdett, hogy valaki égre-földre esküdött erre a masinára...amire akkor bukkantam a pincében, mire vége lett a paradicsomszezonnak. Fogalmam se volt, hogy müködik, ezért visszakerült oda, ahonnan jött; édesanyám innen-onnan összeszedett, sose használt kacatjai közé...míg ma eszembe nem jutott, és be nem üzemeltem: ez ugyan sehány wattos se, mégis seperc alatt ledaráltam a paradicsomot, -tökéletes minöségben. Most itt állok egy nagy tál tökéletes nyersanyaggal, de a tartósításról a leghalványabb fogalmam sincs: mit csináljak vele? Minek ezt fözni egyáltalán? Teljesen sürü. Kár pedig, mert egy nagy adagot már beföztünk úgy, hogy lehámoztuk a héját, de a mag meg minden más benne maradt, aztán forrón összeturmixoltam.

Ilyen tökéletesen száraz, hasznavehetetlen anyag marad csak utána. Csak ezzel az utolsó képen látható eszközzel fájdalmas kissé a munka; abból nyilvánvalóan hiányzik valami: szúrja az ember kezét, ha avval nyomkodja befelé a paradicsomot.