Látod, itt van a "mi lett volna, ha"! Édesanyád története kapcsán mondom:  már itt öreg róka vagyok, 4 éve beugrott a fogínyrák, megszereltek, sugaraztak és 73 évesen húzom az igát. Lehet még nem értél történésemhez, nos röviden tehát: rák felfedezés, két héten belül műtét, összes fog ki, jobb oldali állkapocs ki, nyelv fele ki, nyelv fele ki, rengeteg szövet, mirigy, ideg ki, 52 db sugár dózis. Külső látványt nagyjából emberi formára az arcom elfogadható kőrszakállal fedve. 

Viszont azóta sem érzek semmilyen ízt, csak a látvány és illat segít,  a meg a tudat  hogy egyáltalán  meg tudjak enni bármit is, persze fog nélkül. 

Annak idelyén nem agyaltam, 100 %-ban csak az orvosok tanácsait követtem. Nem fogadtam el semmit, bármilyen akár segítő jellegü házi "jó tanácsot", sőt saját magam kiagyalt "orvosi" okoskodást. 

Szóval, még itt vagyok.

Nagyon sajnálom Édesanyád, a 12 év nagyon jó, és az akkori kemó elutasítás nem tudni, jó  vagy rossz döntés volt. Viszont a 70 év nem lehet kizáró ok, ha élni akar! Persze,  az Ő döntése, tiszteletbe kell tartani, akkor, ha lehet, legrosszabb döntés.

1984-be kiütött a stroke, szóval volt bőven döntési kényszer. Eddig nem bántam meg.

Azt hiszem a mindig a pozitív úton sikerül járnom, szoktam mondani, "nekem még 20 évig minimum kell élnem"!, ha Őseim génjeit hordozom.