Ez most a legfontosabb Káslernek és Orbánnak!

Ugorok kíméljenek! – Kásler tengernyi pénzzel és dilettáns szenvedéllyel robbant be a magyar őskutatásba 2020. augusztus 3. 13:07 - szerző: Buják Attila

Börtönéből szabadult sas lelke, ha a rónák végtelenjét látja, pláne, ha a nagyszerű látvány a keleti nyitás jegyében némi pénzmaghoz kapcsolódik. Orbán Viktor felettébb kedveli a közép-ázsiai kánok, bégek, nagymogulok és örökös elnökök társaságát. De hogy a látogatásoknak egy baltás gyilkos kimentésén túl nyelvészeti, régészeti, humángenetikai következményei is lettek, az a hazai közönséget is meglepte. Orbán Kirgizisztánban (Csolpon-Ata, 2018), az ázsiai Türk Tanács ülésén pöttyintette el először, hogy a magyar „a türk nyelvekkel áll rokonságban”. Ez akkor jótékony diplomáciai füllentésnek látszott, de 2019. január elején bevetésre készen állt a Kásler Miklós által szorgalmazott és szervezett Magyarságkutató Intézet, amelynek feladata őstörténetünk kutatása, s ha kell, átalakítása. A hun–magyar rokonság eszméje, egyelőre megfontolások szintjén, az újraírt történelemkönyvekbe is bekerült. Miért motiválók a magyarság hun gyökerei? Miért menőbb a hun–magyar kontinuitás, mint a halszagú finnugor rokonság?

Hogy a dolog nem a semmiből jött, azt a Jobbik klasszikus korszaka bizonyítja. 2010–2011 táján virágoztak a hazai turultáborok, szittyakempingek, látószeánszok. Szárnyalt a hazafias ezotéria. A lovas nomád ősmagyar kultusz létező szubkultúra, jövedelmező árucikk volt. A terepen – Magyarok Országos Gyűlése – lobogtak a turulos zászlók, a sárkányfogas címerek, izzottak a fény sátrai, dolgoztak a csontkovácsok, az energiahajigáló sámánok. A finnugor-mentesítés támaszának akkoriban a Jobbik látszott.