"A szabadkôművesség mai alakjában ellenzék a ma fennálló gazdasági renddel szemben. Ugyanis, míg egy magánvállalatnál az organizáció általában a legtökéletesebb, addig a kapitalista gazdasági rendben, mely a magánvállalkozások összességéból áll, a legnagyobb káosz uralkodik. Átfogó, egységes irányításra van szükség, a szabadkôművességnek nagy szerepe van ennek keresztülvitelében. Egyéb, gyakorlati szempontok is az alaposabb organizáció mellett szólnak. A jelenleg fennálló népjóléti intézmények elszigetelten állanak egymás mellett. Ezáltal nemcsak a költség emelkedik, hanem a hatás is csökken.
Ludwig testvér tavaly tartott elôadásában a szabadkôművességet változónak tartja, mert a változhatóságban rejlik az örökkévalóság. Minden olyan organizáció, mely ragaszkodik a merev doktrinerséghez, magában hordja a halál csíráját. Ô a célt is változónak tartja, ebben azonban nem értek egyet, mert egy szervezet céljával áll vagy bukik. Csak az utak, a közben esô célok lehetnek változóak.
Most már vizsgáljuk meg, mennyiben maradt hű a szabadkôművesség eredeti céljához. Elsô célja a szabadkôművességnek a kereszténység reformja volt. Ezt a célt feladták, mert tárgytalanná vált, mihelyst a vallás elvesztette a középkorban fennállott uralkodó helyzetét. A forradalmi időkben a másik cél, szabadság, egyenlôség, testvériség. Ezt szintén feladták, mert ez a jelszó a civilizált államokban, de jure megvalósult. Jelenlegi célja a szabadkôművességnek a humanitás. De Ludwig testvér - miközben megállapítja, hogy a humanitás a jelenlegi fô cél, egyben megállapítja, azt is, hogy a szabadkôművességnek nincs célja.
Ebben igaza is van, mert a humanitás nem lehet cél, hanem csak eszköz. És ebból a céltalanságból ered a már ismert lázas munkakeresés.
Ajelenlegi cél szerintem a "szabadság, egyenlôség és testvériség"-bôl indult ki. Ez a cél, mint már említettem, a civilizált államokban de jure megvalósult. És de facto? Nem! Tehát ezt a célt nem volt szabad feladni, mert még nem valósult meg. Az elsô cél a kereszténység reformja - szintén az ôskereszténység: szabadság, testvéz-iség, egyenlôség volt. Tehát csak ez lehet ma is a célunk. A humanitás, bár enyhít a jelenleg fennálló visszás helyzeten, de azt megoldani nem tudja. Osztálykülönbségek vannak s ezt mutatja az osztályharc vagy annak következménye. A cél feladása még súlyosbítja a helyzetet, mert a valóság helyébe hazugság lép: de facto helyett de jure.
Sok testvérünknek nem szimpatikus e három szó, mert felfordulásra, a francia forradalomra gondolnak. Ebben nincs igazuk, mert Popper-Lynkaus rendszerében gyönyörűen kimutatta, hogy a szabadság, egyenlôség, testvéríség, ha ezt magunk elé tűzzük, önmagától megvalósul. Hogy azonban a három szó minden ódiumát elvegyem, a lényeg elvétele nélkül formailag korlátozom. Elôször is a testvériség az, mely - szigorúan véve - kikapcsolandó, minthogy ez nem önálló fogalom, hanem csak következmény, úgy mint az osztályharc. A szabadság is felolvad az egyenlôség fogalmában, úgy hogy a három szót röviden az egyenlôség fogalmában lehet kifejezni. Tehát a szabadkôművesség egyetlen célja csak az egyenlôség lehet.
Nézzük meg saját alkotmányunkat. Egyik fontos tétele a testvérek közötti rangra, vagyonra való, tekintet nélküli egyenlôség. Természetesen a szabadkôművesség részére állandóan új célok is adódnak. Ezek azonban csak közbeesô célok lehetnek, eszközök, az egyetlen cél: az egyenlôség felé. Ha a szabadkôművesség ezt a célját elérte, minden ember egyenlô, tehát minden ember szabadkôműves lesz. A vallásoknak egyforma céljuk van: a túlvilági boldogság elérése. A keresztény a jót nemcsak a jóért teszi, hanem azért is, hogy magának a túlvilági boldogságot megszerezze. A szabadkôművesség önmagáért teszi a jót, minden önzô cél nélkül, csak azért, hogy az emberek közötti egyenlôséget ezzel is elôsegítse.
Ha mi az egyenlôséget ismerjük el a szabadkôművesség igazi céljának, úgy ebből komoly feladataink következnek. Így az általános ellátási kötelezettség és Páneurópa sem valósítható meg pusztán eszmei helyesléssel és elôadásokkal. Elôször a tényleges egyenlôséget kell biztosítani, minden további már csak gyerekjáték. Egyenlôség alatt természetesen nem arithmetikai egyenlôség értendô, hanem geometriai egyenlôség. Így pl. kiáltó igazságtalanság az hogy egy anya szegénysége miatt más gyermekét kénytelen tejével táplálni, mert azt a gyermeket is megilleti az anyatej. Geometriai egyenlôség az, hogy mindenki saját adott eszközeit, saját maga javára felhasználhassa szociális és társadalmi helyzetének korlátai nélkül.
Politizálhat-e vajon a szabadkôművesség? A politika nem más, mint a történelem tudatos megváltoztatására való törekvés. Ez természetesen nem tévesztendô össze a pártpolitikával, mi alatt én egy politikai pártban való aktív működést értek. Tény az, hogy a pártpolitika méltatlan a szabadkôműveshez. Viszonyt tény az is hogy a politika alól senki sem vonhatja ki magát teljesen. A pártpolitikában a párt programja meg van határozva és az egyén ezt elfogadja, vagy elutasítja. A politikában a szabadkôművesség az egyetlen, mely az egész emberiséget akarja befolyásolni és ezért az egyes politikai pártokat csak abban a mértékben támogatja, amennyiben ezzel a cél elérését, az egyenlôséget, elôsegíti. Ha már eddig is tudatában lettünk volna ennek a célunknak, úgy felesleges lett volna Müller testvér figyelmeztetése, hogy foglaljunk állást a felekezeti iskolák ellen. A felekezeti iskola elôsegíti az emberek közötti egyenlôtlenséget és már csak azért is természetes hogy küzdenünk kell ellene. Ugyancsak követelnünk kell a munkanélküli-segély kiterjesztését és ezért kell küzdenünk a német nemzeti mozgalom ellen is. Szabadkôművesnek nem szabad monarchistának sem lennie, mert a monarchia jobban elôsegíti az egyenlôtlenséget, mint a köztársaság.
Kétségtelen tehát, hogy a politikai helyzet mai állása mellett a szociáldemokrata pártot kell támogatnunk, mert ennek a pártnak a programjában helyet foglal több közbenesô célunk. Ez nemjelenti azonban azt, hogy csak a szociáldemokratákat kell támogatnunk, mert pl. egy igen fontos közbensô célunk az általános ellátási kötelezettség, ami nemcsak a szocialisták követelése. Félreértés elkerülése végett nyomatékosan hangsúlyozom, hogy mi sem áll távolabb a szabadkôművességtől, mint a pártpolitikába való keveredés. Mi csak felhasználjuk a pártokat, de nem szolgáljuk. A szociáldemokrata pártot is csak azért kell támogatnunk, mert ez a párt akarja a fennálló társadalmi rendet megváltoztatni.
Amikor megállapítom, hogy a "Királyi Művészet" a fennálló rend megváltoztatásáért küzd, tudom, hogy nem minden testvér osztja ezt a nézetemet. Erre nekik csak Lessing egyik legnagyobb testvérünk szavaival válaszolhatok. Ugyanis amikor engem felavattak, Lessing szabadkôműves evangélumaként: "A szabadkôművesség igazi cselekedetei azt célozzák, hogy ne legyen szükség jótéteményekre." Nem valószínű, hogy Lessing csak frázisnak szánta ezeket a szavakat, tehát el kell fogadnunk, hogy ô is a legfőbb szabadkôműves kötelességének tartotta a fennálló társadalmi rend megváltoztatására való törekvést.
Mert elképzelhetô-e, hogy a kapitalista rendben nincs szükség jótéteményekre? Amíg gazdagok és szegények lesznek, mindig szükség lesz jótékonyságra; megfordítva: jótékonyságra csak akkor nem lesz szükség, ha a fennálló kapitalista rend egy olyannal lesz pótolva, ahol minden embernek egyformán meg lesz a mindene.
Íme, testvéreim, a mi célunk! Nem a humanitás gyakorlása, hanem feleslegessé tétele. Ne riadjunk vissza az akadályoktól, a feladat nagyságától! Legyen erônk szakítani a múlttal, hiszen az emberiség élete csak kis része az emberiség történetének. Irányítsuk tekintetünket a közös cél felé, fűzzük össze szilárdan a láncot és így induljunk a szabadkôműves munkára!"
Somló Sándor testvér 1936. szeptember 27.-i beszéde "A szabadkőművesség bűnei" c. könyvből (írta Palatinus József, 64-68. oldal)
|
