Kedves Syssy!

Én hálás vagyok, hogyha bárki ír nekem, ugyanakkor ha már itt "szomorítom" a társaságot, nagyon is érdekel kivel mi van, kinek mi a története, és pár jó szóval segíteni is szeretnék, amint megismerem a sorsaitokat. Köszönöm amit a műtéteddel kapcsolatban írtál, ezek nagyon lényeges infók egy tapasztalatlan embernek. 

A férjem nem attól fél, hogy mi lesz a műtét után, hanem attól, hogy telik az idő, és nagy baj lesz. 19 éve vagyunk együtt, van egy 16 éves fantasztikus fiúnk, és tényleg szerencsés vagyok mert nagyon szeretjük egymást, és most a világot szeretné felforgatni miattam. 

Magától a műtéttől nem félek, estem már át ennél nagyobb műtéten is ( négy csavart operáltak a gerincembe). Most is úgy vagyok vele, hogy kiveszik, kész, az élet megy tovább. A kényesebb kérdés, hogy azt még le kell csatáznom a dokival, hogy mindent vegyen ki, mert az ő terve csak a csonkolás, mivel azt mondja, hogy gyakorlatilag a méhszájam gyönyörű, hiba nincs benne. Számomra ez azt jelenti, hogy nagyon az elején kaptuk el, tehát mégis van értelme az évenkénti rákszűrésnek, de nem akarok kockáztatni. 

A férjem érzéseit pedig megértem, mert két rokonát is a dög vitte el, de a "pörgése" ezzel kapcsolatban most nehéz nekem, hisz megnyugodni szeretnék, higgadtan menni az úton. 

Ráadásul én a neten úgy látom, hogy akár sima ügy is lehet ez a dolog, és olcsón megúszhatom.