Kedves Péter!

Megtisztelő ez a feltételezés, mellyel szerény személyemet illeted. Sajnos, ugyan nem szívesen teszem, de ki kell, hogy ábrándítsalak: erre a nemes fegyvertényre, amit nekem tulajdonítasz, egyszerűen alkalmatlan vagyok: hiányzik belőlem az ehhez elengedhetetlenül szükséges szaktudás, kitartás és becsvágy. Egyetlen módon tudtam volna részt venni e csapat munkájában: hivatásos fordítói és lektori minőségemben. Amint azt talán Te is észrevetted, a lelkes csapat ezt a fajta szaktudást nem tartotta létfontosságúnak, és ezért nem élt az egyébként is csak így, post mortem felkínált lehetőséggel. Így „irodalmi munkásságuknak” a kissé kétségbevonható jogszerűségű eljárásukat világgá kürtölő – önnön kategóriáján belül – kétségbevonhatatlanul remekmívű darabjára a fésületlenség, a rokonszenvesen fiatalos, de kissé pongyola stílus jellemző.

Talán azzal tévesztettelek meg akaratlanul, hogy saját szórakoztatásomra megjelentetett kis internetes kiadványom, a Nagy Fal oldalán szinte azon melegében lehozott rövid tudósításomban nem tanúsítottam kellő higgadtságot, és emberi gyarlóságom, miszerint a kedves csíny miatt nem voltam képes az elvárhatónál nagyobb bánatot és együttérzést tanúsítani, valahogy átsugárzik a sorok között? Sajnos, az újságíró, még ha csak virtuálisújság-író is, mégiscsak ember, és személyes érzelmei, hitvallása, elfogultsága, konkrétan, hogy az adott esetben nem tud azonosulni egy jó termékek készítése helyett inkább az agresszív marketingtevékenységben jeleskedő, a felhasználói érdekét következetesen semmibe vevő nagyvállalat látványos fiaskójának, óhatatlanul rányomják bélyegüket a végtermékre, az olvasókat elsősorban tájékoztatni hivatott, de ugyanakkor mélyebb szellemi-spirituális szinteken, úgymint igazságérzet, humorérzék, de akár a mindenkiben ott rejlő – idézőjeles – „gonoszság” vagy jogos káröröm szintjén, szintén meg kíván érinteni.

Nem tudom, a jóízű kacarászás közben itt elkövetett, a szokásosnál kissé hosszabra sikerülő mondatok mélyebb mondanivalója eljut-e hozzád teljes egészében; ha nem, természetesen egy külön levélben meg tudom fogalmazni rövidebben is, akár egyetlen szóban. De nem szívesen tenném.

De megtisztelő bizalmadat nagyra értékelem, és hogy a címadó témától se térjünk el túlságosan, íme egy új foglalkozás: a díszelnök, díszdoktor, díszpolgár mintájára kitalált díszhacker; e címet meghatottan elfogadom. Ami a Te címedet illeti, e téma egészséges humor- és erkölcsi érzékkel bíró olvasóira bízom, hogy eldöntsék: dísz...